Visszaemlékezés

Na ennek is eljött az ideje, hogy a biciklizésről írok. Ha a mindennapjaimat megírtam illetve a verseimet-írásaimat közzé tettem, akkor a mostanában egyre erőteljesebben az életemmé váló dologról miért ne írjak: a biciklizésről. Sokan megírták már előttem, hogy ez életforma, másoknak életcél, sport, kikapcsolódás. Életünk mindennapi részévé válik. Ma Budapesten véleményem szerint a motor után a második leggyorsabb közlekedési eszköz. A belvárosban főleg.

Akkor jöjjön egy kis visszatekintés:

Amikor 20-21 éves lehettem, akkor kezdtem el újra érdeklődni a sport iránt [korábban 10-11 évesen kezdtem a szertornát, majd később átnyergeltem sportakrobatikára, atlétikára. Jött még kispályás labdarúgás is, aztán az egyetem ideje alatt csak teremfoci maradt]. Akkor egy triatlon versenyt rendeztek Nagykanizsán. Mivel 1-2 hónappal korábban vettünk Öcsémmel közösen egy citybikeot, ami a sógoroktól lett behozva, nagy reményekkel sorsot húztunk, ki indul majd a versenyen. Öcsémnek kedvezett a szerencse, így én a szurkolótábort alkottam, s a frissitésnél segédkeztem. A versenyt végig küzdötte Tamás, [nem utolsóként ért be, mert megelőzte a 2 hónappal későbbi Senior EB 3. 67 éves versenyzőt] s elhatároztuk, hogy edzeni fogunk. Úszás, futás és bicikli.

Innentől kezdve mindig szerettem volna egy saját bringát. Persze a triatlon miatt elsősorban egy országútit. Akkoriban a mali kerékpárok nagyon jók voltak idehaza, s erre hajtottam én is.

Aztán felvettek az egyetemre, s nem igazán foglalkoztam a bicilizéssel. 2000-ben kiszabadultam egy kapcsolatból, s a hirtelen nyakamba szakadt szabadságot és szabadidőt arra fordítottam, hogy kihívásokat tűztem ki magam elé.

Első körben egy Öbölátúszás volt a tét, s ha azt túlélem többed magammal, akkor még abban az évben elindulunk egy MTB versenyen. A távot a kitűzött másfél óra alatt leúsztam, így jöhetett a készülés a Füred Kupára, amelyet Balatonalmádi feletti erdőben rendeztek meg. Egy kölcsöngéppel bringáztam és készültem fel az országos kupára.
Nagyon sokan gyűltünk össze a verseny rajtjánál. Sok profi versenyző indult a Hobbi kategóriában, így a legjobbak csak kb 20-30-en voltak. Rajt után óriási tülekedés, kis sprint után jött az első emelkedő. Mivel Ákossal, s Öcsémmel többször körbejártuk a pályát így tudtam, hogy ha nem is simán, de egy kis lábmunkával fel lehet menni két keréken az első emelkedőn. Így is próbáltam menni, de sokan - akik persze az első sorba álltak be a rajtnál, mondván ennyi előnyük legyen – leszálltak a bringáról, s tolták. Azt is lassan, szenvedve. Lényeg a lényeg, hamarosan azért széthúzódott a mezőny. A nőket 10 perccel később indították, de így is a legjobbak kb a táv 1/3-ánál leelőztek. Az erősebbek elhúztak mellettem, s lassan én is kezdtem előzgetni a mezőny közepe felé. Teljesen más volt a veseny hangulata és a korábbi edzéseké: ugyanis úgy magával ragadott a tömeg és a versenyláz, hogy sokkal erősebben kezdtem, mint kellett volna, s rendesen ziháltam már a táv felénél.
A(z) [akkor] nagy[nak tűnő] emelkedő után jöttegy jó kis lejtőzés egy kiszáradt vízmosásban. Mivel a verseny már ősszel volt, s lehullottak a falevelek is, így a vájat közepén avar volt. Ennek lettem áldozata. Miközben áppen egyik kanyarívről tértem volna át a másik kanyarívre, az avar alatt megbúvó szikladarabon leragadt az első kerék. Én repültem tova be az erdőbe 5-6 métert, s kb 2 másodperc múlva megérkezett a bringa is mellém. Szerencse a sisak mindent felfogott, s nem lett semmi sérülésem. Feltápászkodtam, majd megnéztem minden rendbe van-e, s rohantam vissza az útra. Láttam az utánam érkező versenyzőket, hogy jobban megijedtek mint én. Igyekeztem lefele a dombról, de már jóval óvatosabban, mint korábban. A bringa kezdett egyre furcsábban viselkedni, s instabillá vált. A Lejtő alján megálltam megnézni mi a gáz. Addigra az első kerékben kb 0.2 volt a nyomás J. A start helytől még 2.5 km-re voltam, ahol a szervíz volt. Beérve nem találtam a szervízeseket, akik akkor valahova bementek a városba vásárolni kajálni, így a két körös versenyt kénytelen voltam feladni. Ákos a maga által kitűzött idő elött tudta befjezni a versenyt. Eredményhirdetéskor kiszólítottak, mint technikai okok miatt kiesett versenyzőt, s vigaszdíjnak egy BikeMag baseball sapkát kaptam J.

Ezután a verseny után még jobban szerttem volna egy saját bringát. A körülmények és az anyagi helyzet csak most tette lehetővé, hogy megvegyem illetve megépítsem az első saját bringámat.

Ez egy 3-4 éves Gepida acélvázra épített bringa.
Főbb jellemzői :

Rigida Xplorer felnik
Deore tarcsafekes elso agy
Deore elso tarcsafek
Deore hatso agy
Ritchey Z-Max külsők
8-as Fogaskerék koszorúk
Alivio első-hátsó váltókarok
Deore hátsóváltó
Alivio első váltó
Deore Hollowtech I-es hajtómű
SR Suntour XC60 teleszkóp
Bike+ hatso V fek
Bike+ kormanszarv
Shimano stucni


A gép március 16-án készült el. Első meglepetés, hogy nehéz. Jóval nehezebbnek érzem, mint az Öcsémtől megörökölt Hauser merevvillás montit. A Hauserrel tudok jól pörgetni, igaz a vázméretből adódóan, az izmok nem dolgoztak kellő intenzitással, s hamarabb elfáradtam azon a bringán. A Gepida nehezebb, ugyanakkor simábban fut.