Első terep túra

Tegnap volt az első hazai MTB verseny: Városlőd Magellán XC Kupa. Korábban tervbe volt véve, hogy indulok raja, mert szerettem volna kipróbálni milyen egy XC verseny. A sors úgy hozta, hogy inkább maradtam Budapesten, s Nórival szülinapoztam előző este [plussz a szavazás is a mai napon--macerás lett volna az egész hétvége]. Lehet kényelmes vagyok? Ezt a véleményt önmagamról eloszlatva úgy döntöttem, hogy a Városlődi versennyel egy időben én felmegyek a hegyekbe tekerni.

A korai indulás nem sikerült, mivel 11 órakor tudtam elszabadulni itthonról [persze belejátszott az is, hogy kb hajanli 3 körül feküdtem le]. A szokásos útvonalon indultam el Virágosnyeregre.
Harsánylejtő úton nem volt egy kutya sem a délelőtti időpont ellenére sem, sőt nagyon csend volt az utcában. Hegymenetben igazán nem volt még időm kipróbálni az új bringát [csak két héttel ezelőtt a Pilisi aszfalton], így kiváncsi voltam mind a saját erőnlétemre, mind a biciklire, hogy viselkedik felfelé. A terv az volt, hogy terepen elmegyek a HHH-ről János hegyig, majd ott meglátom mennyire fáradtam el, s ettől függően terepen vagy aszfalton jövök haza.


Viszonylag jó tempóban érkeztem meg a Harsánylejtő utca aljába. Ez talán köszönhető a fülembe dübörgő Armin van Buuren mixnek, s Nóritól kölcsönvett SH+ napszemüvegnek is.
Home táblától pedig mértem az időt. Jól tekerhető volt az út: sokat változott 3 hét alatt a tájkép. A hegyláb-Erdőalja kút szakaszon ugrott a pulzusom felfelé, s bár a lábam folyamatosan fáradt, sikerült kitekernem a szakaszt! Ez így még soha nem sikerült [2x ment a betonútig már korábban, illetve egyszer felkaptattam a betonútra is, de ott kidőltem]. Folyamatosan tekerve tovább haladtam a Virágosnyereg felé. Látható az időkből is, hogy ezen a szakaszon pihentem, hiszen 12 perc alatt voltam mindig korábban [10:30-11:30 között az átlag] kivéve idén, amikor egyszer voltam 13 perc felett is. Virágosnyeregtől kellemes tekereés a Gückler Károly sétányon. Kevés futóval találkoztam itt, illetve egy BB mezes montissal. A sétányra nem lehet ráismerni. Mintha jóval szélesebb lenne az ösvény, s az emelkedő-lejtő részek is módosultak a tél folyamán.

Végül kifordulva a Hármashatárhegyi útra feltekertem a csúcsra. Itt már jóval több bringás volt.




A vendéglőtől a legmeredekebb úton hajtottam fel a tornyokig. Sikerült ezt is lábletétel nélkül megtennem, így a tetőn engedélyeztem magamnak egy kis ivászati pihenőt, s fotóztam is.

Pár perc után indultam tovább: ereszkedés a sziklás szakaszon le a Szépvölgyi út végébe. Innen be az erdőbe, s a Vitorlázóreptér melletti ösvényen -elhaladva az Ismeretlen katona emléksírhelye mellett- lecsurogtam a kék túristaúton [Glück Frigyes sétány] a Hidegkuti útra. Itt nem a szokásos útvonalon mentem tovább, hanem az Ördögárok utcára akartam ráfordulni. Itt vétettem egyszer, s betévedtem eggyel korábbi kis utcába, ahol aztán balra ment fel egy erdei út. Rátértem, s egy erősebb mászás után a a legtetején vettem észre, hogy ez zsákuca, s csak a lakóházak tulajdonosainak van ez az út ''kiépítve". Fordulás vissza, s ekkor már az Ördögárok utcában haladtam tovább.

Náncsi néni vendéglőjénél balra elfordultam, s bementem a Nagy-rétre és eltekertem a Hűvösvölgyi kisvasút megállójához. Itt meglepetésemre egy Zöld Cél feliratú kiskapu volt felállítva, s éppen érkeztek be a futók. Később lejjebb találkoztam rajtszámos montisokkal is.

A Nagykovácsi utat keresztezve aztán elkezdtem mászni fel a Nagy-Hárshegyre. Tetszett ismét a környék. Sok montis, sok gyalogos-túrázó ember, s mindenki előzékenyen elengedett, amikor hallották érkezek. Felfelé tekerve kezdtem fáradni, de minden akadáyt sikerrelvettem. Emlékeztem mely szakaszokon kellett tavaly leszállnom ősszel a túra alkalmával. A HHH-n még azt éreztem, hogy gyenge vagyok, s hogy a kedden még meglévő betegség érződik, de itt már nagyon élveztem a mászást. Végig a Sárga jelzésen mentem fel.

Közeledve a Kaán Károly kilátóhoz az utolsó 150 métert tolnom kellett, mert olyan sziklás volt, hogy azt nem tudtam már lenyomni. A lefelé viszon tetszett. Mennyivel jobb ez a villa [RS Pilot C], mint az előző [Sr Suntour XC60]!! Élvezet vele menni. S a váz [Magellan Crux '05] is mintha sokkal jobban nyelné el az út egyenetlenségeit, mint a tavalyi [Gepida Mundo '98].





Szépjuhászné vasútállomásra érkezvpn fogyott el a 7decis flaismból az ital, így vettem egy Banta Narancsot. Később kiderült ennél azért vehettem volna kevésbé cukrosat is. Nem volt semmi bajom belőle, csupán túl édes volt, s nem ízlett annyira...
A Budakeszi úton átkelve aztán tekertem fel János hegyre. Itt a piroson mentem fel jódarabig, majd a Jánoshegyi úton tekertem le az utolsó másfél km-t. Az Erzsébet kilátóhoz vezető úton aztán már éreztem a lábam, s itt aztán 4 montis is beelőzött.

A kilátónál megettem egy szendvicset, s itt fogyott ki az elem az mp3 lejátszóból is. Ekkor jártam 2 óra 20 percnél, s 11.9-es átlagnál.
Sokan voltak fent a kilátónál is: családok, montisok, túrázók. Lecsurogtam a rétesért. Itt újból töltenem kellett a kulacsba, mert elfogyott a Narancs. Miután megettem a retest, indultam is vissza a János hegyre, s onnan haza. Ugyanazt az utat jártam be hazafelé is. A KaánKároly kilátó felé vezető emelkedő alját nem tudtam kitekerni a meredek, s a sziklák miatt. Ugyanakkor a közvetlenül előtte lévő szikláson felmentem. Nagyon jó érzés volt a mászás, imádtam az összes megerőletést. A másik oldalra átbukva ismét 150 méter tolás volt [immáron ereszkedve]. A tetőn már láttam ismét a HHH-t jó közelről, így az ekkor már fáradt lábamnak erőt adott.

Hamarosan megérkeztem a Hűvösvölgyi vasút végálomásra. S nem sokkal később már mászhattam vissza a Vitorlázóreptérre. Ekkor előzőtt meg egy lila bringás térképtartóval felszerelkezett BB mezes montis.. Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől. Innen az út már nem volt vészes, kivéve az a szakasz, amit eddig csak egyszer sikerült kitekernem [nem ma]. Ez a sziklás emelkedő ismét kifogott rajtam. Ekkor érkeztem meg a Szépvölgyi út tetejére, s innen már csak száguldás lefelé.
A túra vége felé kicsit elálítódott a váltó, s többször is a felfeléken alulváltott, s ledobta a láncot az első váltó . Ez idegesítő volt, mert megtörte a lendületemet.

Nagyon fincsi kis túra volt ez. Végül a következő tapasztalatokkal érkeztem haza:

1.Elfáradtam
2.Éhes vagyok, de nincs étvágyam
3.Nagyon jó a bringa, s a váz
4.Jobb formában vagyok mint tavaly, de bőven van még hova fejlődni

Ma egy nappal később jelzem: lábamban nincs izomláz, csak fáradtak az izmok. Ellenben a kezemben van…meg a nyakamban.

Dist: 52.04 km
Szint: kb 2250m [1125fel/1125le]
Avg Speed 13.4 km/h
Max Speed 56.5 km/h
Avg HR: 148
Max HR: 180
3691 kcal

Összehasonlítva a tavalyi ugyanilyen túrával:

2005 október 2006 április

48.30 km 52.04 km
3h51m49s 3h52m57s
12.3 km/h 13.4 km/h


Tavaly év vége felé még jó formában voltam, mikor a túrára mentünk, míg idén csak idény eleji formában vagyok, s így kell tekinteni a fenti összehasonlításra. Az idei idő megfelel kb a tavalyi győrújbaráti maraton idejének [mind távban, mind átlagsebességben].


S hogy a Buda Maraton is szóba kerüljön, hogy álltam tavaly ilyenkor áprilisban:

2005 Április 10ig: tekertem 55.06 km-t, s spinningeltem 0 km-t árpilisban.
2006 Április 09ig: tekertem 84.30 km-t, s spinningeltem 0 km-t áprilisban.

S egész évre nézve:

2005 Április 10ig: tekertem 122.86 km-t, s spinningeltem 0 km-t 2005-ben összesen.
2006 Április 09ig: tekertem 662.05 km-t, s spinningeltem 355.1 km-t 2006-ban összesen