Tegnap kis izomlázzal a kezemben vállamban és a combomban indultam neki a Budai hegynek, pályabejárásnak. Kellemes napsütésben indultam el, s bár fújt a szél, vetkőznöm kellett.
A szokásos útvonalon mentem fel a Virágosnyeregig, majd onnan nem a HHH tetejére indultam, hanem leereszkedtem a völgybe. Mivel a megbeszélt időpontra nem értem a reptérre, ezér kicsit fotóztam. Közben vettem észre messze-messze a távolban 10-15 biciklist.
Uccu neki, elindultam arrafelé, amerre láttam eltűnni Őket. Közben össze-vissza mentem, egyszercsak hipp összefutottam Velük. 20-22 fős társaság jött össze, köztünk sok lánnyal.

Innentől együt tekertünk-tekeregtünk tovább. Kellemes emelkedők, technikás lejtők lefele. Mindenkinek a legnagyobb problémája az elvesztett folyadék mennyiség volt. Ugyanis közel-távol nem volt 1 kút sem. Kiszáradt torkokkal küzdöttük fel magunkat az egyik emelkedő után a másikon.

15 km után értünk el a Virágosnyeregig, ahol mindenki beült 1 sörre vagy zsíros kenyérre. Olyan jól leültünk, hogy innen mindenki hazafelé tartott, s csak a rendezők járták végig a teljes pályaszakaszt.

Én nagyon elfáradtam, s azon gondolkoztam, hogy Ákosék meg fognak ölni, miután vége lett a versenynek, hogy ilyen versenyre csábítottam el Őket.