Buda Maraton 2006 avagy a sársíelés - Part 2

A lefelén tehát jól haladtam. A lejtő alján egy enyhe jobbos után kis emelkedő. Itt ismét pár ember szereli a bringáját: ketten láncszakadással küzködnek, míg valaki defektet javít. Az emelkedő vége kicsit meredekebb, de ráfekszek a kormányra és kitekerem. Előttem ketten mennek, majd hirtelen jobbra be az erdőbe megy az út. Tekerek felfelé, majd a jobbosnál meglepődök. Itt egy buckára kellett volna feltekerni, aminek a felülete csúszós sár. Le is kell szállnom, hogy feltoljam. Harmadikra sikerül, mert visszacsúszok. Viszonylag egyenes szakasz után aztán jön az egész maraton türelmi szakasza. Hirtelen az egyenes szakast balra felfordul a hegynek…s itt megpillantja az ember a sár csapdájába esett embereket. Mindenki tolja, vagz próbálja tolni a bringáját. Van aki a hátára veszi, s így gyalogol felfelé. Ezen a szakaszon aztán összeszedek 1 kis hátrányt. Sokan elgyalogolnak mellettem azok közül, akiket a lejtőn megelőztem. A cipőm magam alá csúszik: azért kűzdök, hogy helyben tudjak maradni. Nehéz ez a szakasz. A közepén olyan hihetetlennek tűnik, hogy egyszer felérek a sárlavina tetejére. Kínlodunk sokat az éppen aktuális sárban ragadtakkal. Valaki megnézi az óráját: éppen két órája indultunk el, s még a táv felénél sem vagyunk. Aztán végre kevésbé saras jobbos következik: felülök, s inkább a nyeregben szenvedek tovább. Egy daravig sikerül tekerni, majd ismét fel a hegynek….Ez az a tavalyi szakasz, amit [többek között] nem tudatam kitekerni. Idén három célt tűztem ki:

1. kitekerni a 7. km környékén lévő Csúcs hegyi emelkedőt,
2. kitekerni a Téglagyári emelkedőt
3. kitekerni a sziklás emelkedőt a HHH tetejére.

Ezek közül kettőt sikerült [1., 3. ] a pályabejárások során. Most egyik sem jött össze.
Sok sok tolás után verge kiértünk a kék tetejére. Innen aztán a szűk egy nyomsávos úton [tavaly is itt mentünk fel a Virágonyereghez] kell tolni ismét. Itt csúcsok el kb 3x a verseny ideje alatt. Bosszús vagyok: nem is a lassúságom miatt, hanem mert két lábon nem tudok megállni némely szakaszon [cipőm talpa olyan sima, hogy mindenhol csúúúszok].

Végül kis lejtőzés után megérkezünk a Virágosnyergi “frissítőhöz”. Frissitésre igazán nincs szükség, hiszen nagyon nem kellett megerőltetnem magam. Friss vagyok, a lábaim nem éreznek semmit sem. Megeszek 1 egész banánt, kicserélem a kulacsomban az itókát, s 1 liter ásványvízzel mosom le a láncot, s a váltót, hogy csökkentsem a félreváltás lehetőségét. Ja az eső szemernyit sem csökkent – kezdetektől fogva ugyanúgy esik.

Innen elindultunk a “szingöltrekk” úton lefelé az Erdőalja utcáig. Áthaladtam a chip-kapun, majd haladnék… Behúzott első-hátsó fékkel berogyasztott párhuzamos lábbal csúszok lefelé: SÁRSÍELEK. Kitaláltam egy új sportot. Mindezt nagyon élvezném, ha nem éppen egy MTB versenyen lennék.

Mivel a start előtt rendesen feltöltöttem a víztartályaimat [s felét ki is adtam], s start után pár perccel már mehettem volna WC-re, most az egyik kanyar után elintézem a zuhogó esőben a folyó ügyeimet. Leérve az Erdőalja utcához egy pár méter után balra bevágunk az erdőbe. Kellemes pálya [a váltóm már nehezen működik ismét] lehet haladni. Nagyon nem merem tolni neki, mert a fékek kezdenek kikopni illetve a hátsó féknél beállt a bowden, s nem ugrik vissza rendesen a fékkar. Kiérünk végül a Harsánylejtő útra [kedvenc szakasz]. Lendületből kezdenék el mászni, de a váltó.. Leszállok , kézzel lerakom a láncot kistányérra, s visszaszállok. Az Erdőalja kútig tartó szakasz felét kitekerem, ott elfogy a Kraft. A kútnál megállok biciklit mosni [ha tudtam volna, hogy kb 1.5 km-t tekerhetek csak sár nélkül hagytam volna]. Jőn az Erdőalja kút-Virágosnyereg szakasz. Mivel tudom, hogy ezt a szakaszt még havas időben is ki lehet tekerni, ezért hajtok felfelé. Valaki elhalad mellettem vagányan nagy lendülettel , majd 15 méterrel előttem leszáll, s tolni kezdi. Felérek a Virágosnyereghez, majd fordulok rá a Crosspályára…. Na ami innen következett, az vezetett ahhoz, hogy lélekben feladtam az egészet. Útközben többször megfogadtam, hogy nem biciklizek többet. A biciklit párszor földhöz vágtam tehetetlenségemben. A bicikli súlya megkétszereződött a sár miatt. Kerék nem fordul el. Kénytelen vagyok sok más társamhoz hasonlóan letérni a crosspályáról, s mellette a füvön haladni. Ennek van előnye is hátránya: előny- nincs sár; hátrány- felkapja a füvet-gallyakat a bringa. Mindenesetre pár Lódarázzsal haladtam együtt. Egyszer csak megszólal egyikük nevetve: 1.5 km-t haladtunk 35 perc alatt. Ez még gyalogolva közúton is szerény. Jó darabig szenvedtem a sárral a lábon maradással: többször elcsúsztam, a biciklit nem tudtam tolni a sár miatt vagy mert elestem.

Aztán megérkeztem négy órával a start után a Nagyköveshez [itt lehetett volna felmászni a HHH tetejére]. Itt előttem vagy 10-en tértek le a pálya nyomvonaláról, s indultak a reptérre. Feladták. 2-3 percig gondolkozva-beszélgetve a pálya szélén álló segítővel. Aztán elindultam én is a többiek után a reptérre. Miután letértem a pályáról felhívtam Nórit, hogy feladom. Miután letettem a telefont gondolkozni kezdtem. Csábított a pálya vissza, de mentem is volna le a reptérre. Legugolva morfondíroztam, hogy mi legyen. Mivel egyre hűvősebb lett az idő [mozgás hiányában], elindultam le a reptérre.

Lefelé a nagy sár darabok a sebesség révén kirepültek a bicikliből. Még így is Nóri egész jó képeket csinált rólam, ahogy megérkezek.

Egyből beálltam a biciklimosóhoz. Kb 1 óra múlva kerültem sorra, kihűlve-fázva. Közben megcsodálhattam, hogy pár biciklis most találkozott előszőr a mosóval. Volt akinek 10-15 percig tartott lemosnia a biciklijét. Nekem 2.5 perc alatt sikerült.


Miután teljesen átfagytam, s átáztam: a sátorban átöltöztem. Szerencsémre hoztam magammal 2 rövid ujjú pólót, 1 rövidnadrágot, s 1 hosszút is. Így aztán miután átöltöztem, s megittam eg feles Jagermeister-t + fél liter forró teát, már egész komfortosan éreztem magam. Ahogy érkeztek be az emberek elgyötört arccal a célba, úgy kezdtem magamat rosszabbul érezni: én feladtam…

Hazafelé haladva egyre nyugtalanabb lettem, de hát ezen már változtatni nem tudok.
Elvi számolásom alapján 4 óránál jártam a Nagyköves előtt. Innen még 13 km lett volna vissza. Ezt a legrosszabb esetben is meg tudtam volna tenni 1.5 óra alatt. S ez egész jó lett volna… Majd jövőre.


Mindent összevetve tetszett a verseny.


Dist: 26 km
Bruttó Time: 4h13m56s
Netto Time: 3h06m24s
Avg speed: 8.37 km/h
Max speed: 34.5 km/h
Avg HR: 158
Max HR: 182
3566 kcal