Első út SPD-vel

Tegnap történt:


Na ma végre kipróbáltam a cipőt és a pedált. Felemás érzéseim vannak az újdonsággal kapcsolatban. Először is, tegnap már a lábamon volt a cipő is. Majdnem sikerült esnem, de végül megúsztam. Érdekes módon könnyebb volt lecsatolnom, mint belelépnem a cipőbe. Ma munkába menet már ez a cipő volt rajtam, s végül délután elindultam munka után terepre is. A Harsánylejtő útig egész jól haladtam. Talán hátszelem is volt, de nagyon suhantam. Aztán elérkeztem az emelkedőhöz. Elején egész jól haladtam, s másképpen kellett tekernem. Húznom is kellett a lábammal, nem csak taposni. Így aztán bár gyorsabban haladtam felfelé [átlagsebesség nagyobb volt sokáig]. Aztán a szokásos helyen elfáradtam. Innentől szenvedés volt a dolog. Szégyenszemre az Erdőalja kútnál meg kellett állni pihennem. Ilyen nagyon régóta nem fordul elő velem: kidőltem. Éppen 1 perce pihegtem, amikor Pinyó ment el mellettem – éppen hazafelé tartott a munkából. Pinyó után indultam: pár pillanatig még láttam a hátát, de aztán eltűnt. A táblánál találkoztam Vele. Ő ment tovább a reptér felé, míg én gondolkoztam, hogy a Crosspályán a Nagykövesig el kellene mennem, majd onnan fel a HHH-ra. Elindultam, s a jobb lábammal továbbra sem tudtam normálisan felcsatolni. Így lefelé nézegettem, hogy miért nem kattant be a cipő. Aztán lassan 0-hoz közelített a sebességem. Bár a jobb lábam még mindig nem volt becsatolva –csak le kellett volna tennem a lábam-, de balra dőlt a bringa. Megvolt az első esésem .Innen hirtelen elment a kedvem a további bringázástól, elindultam haza.9:50 az Erdoalja kutig, 9:13 a tetoig. Szumma 19:03.De...megalltam a kutnal pihenni.. szal.... ez nem is ervenyes es eleg kaka is.[Mult het szombaton 161es pulzussal erkeztem fel a kutig, ma 176tal..]