Nos íme itt vagyok.

Eltelt pár nap a verseny óta, s az ok, hogy csak mos írok: bal felkaromban csontrepedés van.
Három hét rögzítő kötés, majd két hét torna. Bízom benne, hogy gyors lesz a gyógyulás.

Na de hogy az elején kezdjem:

Óriási szervezéssel sikerült elérni, hogy Öcsém verseny előtti napon utazzon Budapestre, s a bringája is felkerüljön a versenyre. Bohár is meggondolta magát, s úgy döntött indul, nem futamodik meg.

Jól bekajáltam a verseny előtti napokon: stíriai metélt, bolognai, krumplipüré fasírozottal, rízsfelfújt stb. Mivel első versenyem volt, ezért mindenre felkészültem. Utólag kiderült rendesen túl biztosítottam magam: tele volt a hátitáskám kajával, innivalóval.

Az utolsó vacsora éppen bolognai volt. Reggel az én gyomrom is háborgott, s Nórié is. Ő rosszul is lett. Mindez indulás előtt 10 perccel. Nóri maradt itthon, mi meg Öcsémmel indultunk a helyszínre: Ő busszal a Fenyőgyöngyéig, én meg bringával. Útközben tekerve fel a Hármashatárhegy felé összefutottam két sráccal, akikkel együtt tekerünk fel.
Láttunk sok bringást, akik kocsival vitték fel a járgányukat. Találkoztunk hát Fenyőgyöngyénél, ahonnan gyalog mentünk ki a reptérre. Indulásomkor még hűvös volt, így rétegesen felöltöztem,de mikor már sétáltunk iszonú gyorsan melegedett a hőmérséklet. Kezdtem is elfogyasztani a versenyre készített gatoradet..

A reptérre megérkezve éppen előttünk pakoltak ki biciklis pólókat. Egyből vettünk fejenként egyet-egyet [ugyanolyat], mert 2000 ftért megérte. Legolcsóbban 6500ért láttam korábban, de inkább 10 körül vannak a rövidújjú felsők.

Ákos, Öcsémmel felvette a rajtszámot, majd egy kis karbantartást végeztünk: keréknyomás ellenőrzés, öltözködés, utolsó simítások a bringán, s a táskában. Közben Gábor is megérkezett, s vele együtt Tamás Adrenalinja.

Mindenki elrohant wcre, majd pár fotó után elindultunk beállni a rajthoz. Útközben kaptam telefont Nóritól, hogy már úton van Móni barátnőjével. [Nóri szerencsére jobban lett reggeli után, s mégis eljött a versenyre]

Beálltunk hát a sorba. A rajt késett, sajnos. Közben beszélgetünk, nyugodtan várunk, de én már mennék. Aztán kigurulunk a rajtvonalra.

Ákos a régi-új Mali vázas bringájával, Gábor a 3 hetes Scottal, Tamás a Schwinn Adrenalinnal, én pedig a Gepida vázra épített alig másfél hónapos bringával.

A verseny

A speaker többször ismétli, hogy lassú rajt lesz, de a félórás késés miatt már mindenki türelmetlen. Megbeszéltük Gáborral, Öcsémmel , hogy 1 darabig együtt megyünk. Ákossal már nem sikerül egyezteni, mert start van. 350 bringás feszül neki a távnak. Mi négyen az utolsó sorból indultunk.

Ákos beindul a reptéren. Az első métereken még lassan-közepes tempóban megy, majd elkapja a lelkesedés, s míg mi még csak a reptér végén vagyunk, addig Ő már a vissazafordítós föd úton száguld az ellenkező irányba. Nem is látom többé, csak a célban.

Gábor kék pólóját jódarabig látom még a reptéren is, aztán elnyeli a tömeg. Mi Öcsémmel kényelmes tempóban kerekezünk a fordítóig. A föld úton sok embert előzünk, néha közel 40-nel. Többször megpillantom a porban Gábort, de Öcsémre várok, így el-eltávolodik a kék póló.

Öcsémet bevárom az első emelkedőnél. Köves szakasz, száraz-nagy vízátfolyásokkal tűzdelve. Tamás nehezebben vette a felfelét, ezért volt köztünk egy 20-25 m távolság. Közben valahol 4 kmnél már jött visszafelé egy srác: tönkrement a féke. Beszélgetek pár emberrel az enyhébb szakaszokon a nagy melegben.
Jön az első füves emelkedő. Öcsém 20 méterrel mögöttem, előttem páran leszállnak. Meleg van, zihálok, innom kellene. Leszállok én is fél percre. Ennyi kellett volna a tetőig. Lejtőzésnél még visszanézek: Öcsém még felfelé, nem várhatok tovább.

A lefelén félúton egy srác a födön véres fejjel, láthatólag nem tudja hol van. Száguldok tova: ezen a helyen hajlott el az előző nyeregcsövem alig négy napja. Most nincs ilyen baj. Kezdek utolérni egy kisebb csapatot. Hirtelen nagyot fékeznek előttem, így nekem is kell. Ekkor ér utol a rövidtáv mezőnyének eleje.
Jön a szétválasztó elötti emelkedő: rövidtáv jobbra, hosszabb táv balra. 7 kmnél járunk. Sok van még vissza. Az eddigi emelkedők csak bevezetők voltak. Most mászunk fel a Csúcs-hegyre.
Ezt a szakaszt jártuk be egy héttel ezelőtt, így tudom mi vár rám. Visszaváltok, majd elkezdek mászni. Megelőzök egy-két-három embert, majd a negyedik egy még mászható, de meredek szakaszon leszáll a bringáról előttem. Őszintén nem is bánom, hogy kicsit nekem is tolnom kell.
Visszatekintve feltűnt ismét Öcsém ugyanolyan színű felszerelése [sisak, póló, nadrág ugyanolyan]. Felérve újból bringán, majd jön egy kisebb lejtőzés. Itt elhúzok a velem együtt haladóktól. Utolérek és le is hagyok egy “Virágot”, aki aztán az első emelkedőn visszaelőz. Akarattal felmegyek ezen az emelkedőn bringán. Az segít, hogy ne szálljak le, hogy látom mások is szenvednek, s páran leszállnak. Utána lejtő lefelé. Ez a rész valahogy bejön nekem. Ismét előzök. Virágot is, akiről késöbb kiderül, hogy Era.

Előzöttek közt volt egy nagydarab fehér pólós fickó. Valahol 10km környékén egy lejtőzésnél 20-szal ment egy teljesen tiszta egyenletes, nem traktornyomos erdei úton [ahol kocsik is járhatnak]. Szólok Neki messziről, hogy "joooobb" lesz [amúgy is a balban volt]. Én el mellette simán, semmi konflikt. Erre bepipulhatott vag nemtom mi baja volt...utána 1 saras emelkedőn utolért. Én éppen egy sárban leragadt lányt kerültem a bozótosba kitérve. A srác elkezd ordibálni közvetlen mögöttem, hogy "na ba.meg most mondjad hogy jobb, most menjél ne a lejtőn". Erre kielőz, majd elmegy..

Két emelkedő múlva izomból megelőztem, majd elém kerül, mert megállok inni. Következő emelkedőn megint elmegyek mellette. Tetőn találkozunk, mert mindketten eszünk. Ekkor már mosolyog...

És jön a szerpentin...Elején megpróbálok menni, de feladom, s tolni kezdem. Sokan előttem, s mögöttem is ezt teszik. Egy ember megy el mellettem 2 keréken. Magamban mosolygok. Szenved felfelé, átlagsebessége 5km/h. Én tolom, s kb 15m-rel előbb ér fel. Tény büszkébb lennék magamra, ha nekem sem kellene tolnom.
Néha adagokban jön az energia. Magam sem tudom miért ilyen pulzálva kerekezek. Az erőt ad, hogy tudom hamarosan jön a frissítő a Virágosnyeregnél. Előtte még az erdőben látok egy versenyzőt hátradőlve, az út szélén pihen.

Végre sík szakasz. Itt tudok kicsit pihenni; érkezik a Virágosnyereg. Az utolsó pillanatban veszem észre, hogy egy pici emelkedőn kell felkaptatni a frissítőhöz. Nem vészes, lendületből fel lehet menni, csak én éppen nagytányéron voltam és nincs sebesség. Mire visszapakolnám már késő lenne, ezért erőböl, s becsületből felhajtok rajta.

Megérkeztem.

Kis pihegés után tömöm magamba a banánt. Sok ember ér be nem sokkal utánam. Látom páran citromot nyomnak be a szájukba, nem értem miért jó, de követem a példát. Először energiaitalt iszok sokat, de a 3 pohár után elegem lesz belőle, s inkább a hideg vizet preferálom. Elrakok még útra szőlőcukrot. Már öt perce itt vagyok. Indulhatnékom van. Rátelefonálok Öcsémre, hogy 15.7 kmnél van a frissítés tartson ki. Nem veszi fel. Elkezdek pakolni, épp indulnék, mikor befut Öcsém. Megvárom: kajál, iszik; újabb négy perc. Indulunk. Dög meleg van.

Elöttünk indult el egy srác, Őt követjük. Az első komolyabb emelkedőn utolérünk jópár embert. Kavicsos-sziklás rendesen, mi is tolni kezdjük. Tamás kicsit lemarad, előttem egy lejtő éppen: nem várok, megyek. Utolérek pár embert: erdőben vagyunk ismét. Majd jön a felfelé a Hármashatárhegyre. Jó meredek, sziklás is. Tamás utolér tolás közben. Ismét együtt megyünk tovább. Egy helyen rossz a pályajelölés: valaki már letépte a pályaszallagot. Egy túrista [inkább hajléktalan] igazít útba minket. Lefelé fotós vár minket, közben fejmagasságban fák vannak keresztbe az úton. Nem szállok le: lehajtott fejjel veszem az összes akadályt. Nem tart sokáig a lefelé, újból mászunk a hegy csúcsa felé. Tetőn második frissités.

Nézem az órát: alig 5 km-rel ezelőtt volt az előző pihenő. 20-nál járunk. Innentől ismét ismerem a terepet. Szólok is Öcsémnek, hogy induljunk ha nem akar sokat inni, mert itt most sokan összegyűltünk, s ha hamarabb indulunk, tudunk helyezést is nyerni. Innen már csak lefelé van.
Elindulunk: én elöl, s ordítom hátrafelé a terepviszonyokat, hogy jó tempóban tudjunk haladni. Egész jól megyünk, órámra nézek.. a fene lenullázta magát valami rázós szakaszon.

Szépen ereszkedünk, jó tempóban. Újabb ismerős szakasz: sétány-ösvény a hegy oldalában. Mondom Tamásnak, hogy ezt a szakaszt még húzzuk meg, mert min 17km/h-val lehet haladni, de inkább 30 környékén. El is indulok. Megyek-megyek néha kiállva a nyeregből. Meg is fogunk pár embert. Illetve fogok, mert hátranézve Öcsém lemaradt. Most lendületben vagyok, s élvezem újra a tekerést; nem várom be. Nagy lejtőzés következik. Jól megyek,közel a határhoz. Már majdnem leérek, amikor egy kővel találom magam szemben. Kikerülném, de balra fák, jobbra erősen vizmosásos. Fékezek tehát, de elszámítom magam. Kő megdobja a bringát, első kerék leragad a leérkezés után, én meg repülök. Fekszek a Földön. Hallgatom, hogy jön-e valaki mögöttem. Szerencsém van: senki. Lassan mozdulok, hogy felmérjem van-e komolyabb sérülésem. Nem érzek fájdalmat, talán csak a vállamban, amire ráestem. Hámsérülések. Követ félre rúgom, majd a bringát is összeszedem. Kimosom a sebeket a vízzel ami nálam van. Ekkor ér utol a második frissítőnél összegyült társaság. Köztük Öcsém is. Segít összeszedni magam, majd pár perc múlva indulunk tovább. Kérem, hogy vezessen elöl, majd követem. 25 kmnél járunk. Most már cask 15 van vissza.

Bal kezem fáj, nehezebben tudom első fékkart behúzni. Haladunk. Lefelén kicsit lemaradok Öcsémtől, de az emelkedős részen előzöm, s közelítünk az elöttünk lévőkre. Emelkedő tetején egyszercsak a reptéren találom magam. Kicsit zavarodottan le is állok, keresvén az utat, hogy a maradék 10 km merre megy majd. Minden jel arra mutat azonban, hogy a célban vagyunk. Tamással kéz a kézben megyünk át a célvonalon. Fotó is készül. A célban már Nóri vár, s nyakamba ugrik.

Jó érzés: már ezért megérte.

És az eredmények. Nem a legjobbak. Kicsit csalódott vagyok, mert legalább 20-25 perccel tudtam volna jobbat menni. Napokkal később és másnap sincs izomláz sem. Nem hajtottam ki magam.


136. Szentmihályi Ákos S_F_F 02:09:32 Győrszentiván 18,53 +00:48:53
184. Bohár Gábor S_F_F 02:21:19 Veszprém 16,98 +01:00:40
290. Szányi Tamás S_F_F 03:11:51 Nagykanizsa 12,51 +01:51:11
291. Szányi Zoltán S_F_F 03:11:52 Budapest 12,51 +01:51:12

Végig csináltam. Van hova fejlődni.

Nem a vállam tört, hanem a felkarom. Öt hét múlva újra bringán leszek.