VI. Dunamaraton

Reggel 8kor Baumax elől lacapacaval indultunk Ford Transittal a helyszínre. Előtte reggeli. Benyakaltam az úton egy gatorade-t, helyszínen meg kb 1/2 liter vizet. Ennek eredménye start előtt kétszer is bokor után kutakodtam. Start. Érdekes volt. Lásd lejjebb.

35 km

A start kicsit furcsa volt számomra. Jobb lett volna időkülönbséggel indítani a 3 mezőnyt, nem egybe. Én a verseny 5. percében haladtam át a startvonalon...

Valamit mindig elrontok az elején. Talán a bemelegítés az, nem tudom. Az első emelkedő Pap-rét felé egész jól megy, sok embert előztem. Aztán valami megtört bennem, s az utána következő 3 km kínszenvedés volt. Akkor a megelőzöttek 2/3-a visszavette előttem a pozícióját. Az emelkedő következő kilómétere és az utána lévő sárdagonya ellenben jól ment és tetszett. Sokan leszálltak a sár miatt, de én, s még jópáran bringán tesszük meg ezt a távot. Sokszor elpörög a hátsó amikor előzni kell Ha valaki az ideális sávban ment, akkor nagy slunggal belementem a legnagyobb pocsolyákba és sárba is, hogy előzhessek, s ne csökkenjen a tempó. Ekkor jött az első frissítőpont. Nem voltam nagyon szomjas, csak “poénból” bevágtam 1 pohár powerrade-et, meg két pohárral betoltam a kulacsomba, hogy tele legyen. Felkaptam egy szelet banánt, s mentem is tovább. Itt töltött idő kb 45 másodperc. Jött egy betonos lefelé. Az elején elkaptam egy srácot még, majd száguldás. Itt értem el a max speedem is 58.5km/h. Lefelé kirepült a felesleges sár a bringáról szerencsére. Előttem egy fickó. Hajtanom kellett lefelé menet, hogy közelebb kerüljek Hozzá. Itt hirtelen be a terepre füvön keresztül egy murvás útra, majd jobbos, s emelkedő. Nagy fékezés, mert 50 felett mégsem tépetek rá a fűre. Az emelkedőn megelőztem egy pasit aki a gyerekével együtt nyomult. Csodálkoztam, hogy kerülhettek ennyire elém, hogy csak 13. km-nél érem utól Őket. Utóbb kiderült, hogy egy nagyapa és unokája volt. Közben egy 45 körüli bajszos fickót is lehagytam felfelé. Jött az emelkedő utáni lejtőzés.
Köves rész, néhol gyökerek is kilógnak. Itt mindannyian visszaelőztek, mert a baleset óta nem merek annyira menni lefelé, még. Jön egy emelkedő. Itt ismét előzöm a nagyapát és unokáját, felfelék nem mentek nekik annyira. Közben egy egy ismerős póló feltűnik. Egyesületi tagok. Előzök. Szépen lehetett menni felfelé. Kiérünk egy tisztásra. Itt a második frissítés. Nézem az órám. Alig négy kilóméterrel ezelőtt volt az előző. 16km és már a második frissítés? Itt sajna csak felmelegedett ásványvíz volt. Nem is iszok többet egy pohárnál, mert inkább árt, mint használ.

A tisztásról enyhe lejtő következik az erdő fái által árnyékos területen. Persze sárdagonya. A második itatónál nem állt meg a páros, így unokástól ismét elém kerülnek. A sárban ismét nyomom lefelé, mindenhol el akarok menni. Előzök is. Sokan lefelé is tolják. Nagyapa előttem 5 méterrel esik. Szerencsére nem nyomtávban és szerencsére semmi baja. Sokáig csak küzdő embereket látok, majd jön egy napfény által nem befogott erdei út. Iszonyatos nagy sár: erőből kell menni a legenyhébb emelkedőn is. Figyelni kell állandóan az utat, mert az első kerék bármikor elcsúszhat bármelyik irányba. Egy 180 fokos lejtős kanyar külső ívén sokan állnak, s szitkozódnak a sár miatt. Érzem az én kerekeim is tele vannak. , de nem állok meg tisztogatni, inkább szenvedek egy keveset.Meg jólesik előzni.

A kanyar után szárazabb, kicsit köves út lefelé. Itt pihenek kicsit, nem hajtok bele a lejtőbe. A sebesség hatására így is kitisztul a bringa a trutyitól. Már már teljesen visszaáll a pulzusom 160-155 környékére, amikor hirtelen ballos következik. Váltok vissza, hogy lendületből, kipihenten meghágom a hegyet. Az első 15 méter megy. Aztán leszállás. Tolás a sár miatt. Itt kicsit mérges leszek. S inkább futva tolom a bringát, hogy ne tapadjon annyi sár rá. Előttem mindenki tolja. Egy embert futva megelőzök, majd így is elfáradok. Látom az emelkedő tetejét, s hogy páran felszálltak. Én is gyorsabban ugrok nyeregbe, mint az előttem lévő három bringás: fel is küzdöm magam a tetejéig. Éles jobb kanyar, majd lejtő. Na vége sóhajtanék fel magamban, de az alja persze full sár és pocsolya. Ismét a lendületet tartom megoldásnak, de ésszel, mert láthatólag nagyot lehet azét esni. Ismét sikerült 15m-t megtennem bringán, aztán a hátsó kerék megadja magát: nem fordul el. Tologatás közben két ember elmegy mellettem bringán, csodálkozok is, hogy milyen jól megy Nekik.

Végre napsütés a dagonya végén. Meg kell állni tisztogatni a kererekeket. Tisztítás. Itt összevergődünk 6-8an. Felszállás a bringára, hogy haladjunk is. Újabb emelkedő, de ez napsütötte részen. Lehet menni. Egy darabig: a fák alatt ismét szenvedés. Felfelé sár, újabb eltömődés. Itt ezen a szakaszon 20-30-an torlódunk össze úgy 300méteres szakaszon. Mindenki tisztogatja a bringáját, veri a földhöz a kerékpárt, vagy a vállára kapva próbál meg hamarabb feljutni az emelkedőkön. A 22-23. km-nél még sok erőm volt, előzgettem is a felfeléken, de a 25-26 km-nél elfogy a folyadékom. És a Levegőm is. Nem tudom mi van velem. Valószínű ekkor ugrik 179-re a pulzusom. Enyhe égés a gyomorban. Tolom felfelé a bringát, s állandó 172es pulzus. A lábaim jobban elfáradnak, mint korábban a tekeresnél. Aztán végre vége a sáros szakasznak. A tologatás miatt elmennek mellettem legalább 10-en.

Jön végre egy murvás szakasz. Itt felfelé fensíkra érkezünk. Itt már minden megmaradt energiát bevetek, mert az órám szerint már olyan sok nem lehet vissza, hiszen 28-29 km-nél járok, s a táv ugye 35. Valamikor lefelé is kellene menni már. Innentől kezdve meg mászunk felfelé. Csak becsapó volt a fensík, mert egy kis ereszkedő után, amikor egy autóutat keresztezünk, ismét felfelé haladunk. A murvás részt meghajtottam , ezért nem is pihentem a lejtőzésnél. Ahogy átérünk az autóúton, egy gyalogúton eléggé meredeken haladunk felfelé. Gondolkozom, hogy leszállok, de látom magam előtt két ember is bringán van. Sok a gyalogos, ne en legyek az már aki leszáll. Felküzdöm magam, s lőn egy kút. Megállok negyed magammal kulacsot tölteni, s inni. A kúttól persze tovab mászunk felfeleé Igaz már betonon.

Aztán elérjük végül a max magasságot, ahonnan lenézve már a Duna is látszik majdnem. Innen füves szántón keresztül egy nyomsávos földúton haladok lefelé. Előttem egy srác, de távolodik. Nem merek menni lefelé ismét. Így is csak egy ember előz meg. Két helyen három nyíl lefelé és Danger felirat jelzi, hogy óvatosan. A kezem zsibbad az állandó fékezéstől, s támaszkodástól.

Egyik kanyar után egy nagy oszlop tetején egy fickó rámkiabál a magasból: gyere versenyezzünk. Akkor látom, hogy drótpályán csigával csúszkál lefelé. Nincs kedvem versenyezni vele: 1. már faradtabb vagyok 2. a csonttörés emléke még él bennem.
Itt-ott sípolnak, mikor jövök. Túrista úton megyünk lefelé. Balról hegyoldal, míg jobbról kerítés. Egy sáv. Valahol egy sípszó után elhagytam három sétáló csajt, akik félrehúzódnak. Ők köszönnek rám: Szió, én meg vissza szia lányok. Közben gondolkozok, mondhattam volna valami frappánsabbat is? Hogy találkozunk a célban. Esetleg a telefonszámom, de száguldás tova.

Éles jobb kanyar után kb 2.5 méter szintkülönbség 1.5 méteren. Egy srácot utolérek itt. Megáll, félrehúzódik. Én lassítok, és lemegyek ezen a kis akadályon. Tovább lefelé, majd jön egy palló, ami áthidal egy nagyobb árkot. Közben előttem egy srácot figyelek, hogyan veszi be, majd én is ugyanúgy csinálom. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ilyen helyen még nem mentem le. Felülről bringáról kicsit meredeknek tűnt, de bevettem az akadályt. Hiába, jók a fékek.
Irány a várba lefelé macskakövön. Itt visszaelőz a srác, akit a kanyarban hagytam el. Én itt nem mertem menni 20-25-nél jobban. Eddig nem estem nagyot [csak egyszer a sár megvezette 6km/h nál az első kereket], akkor meg nem most kéne. A srác talán 40km/h feletti sebességgel húz el mellettem. Majd beérunk sima aszfalt útra. Hajtok utána 30-32 km/h . Alig akarok közeledni hozzá. Nehezen, de közelítem. Tököm ki van 33 km után még itt küzdenem kell egy helyért. Ekkor előttünk feltünik kékben egy srác. Ő ment előttem a lefelé kezdetekor, majd eltünt. Most itt van újra. Na mondom kettőt egy csapásra. Érzek magamban annyi erőt, hogy megfogjam mindkettőt. Közönség kiabál, előzd meg, hajrá. Beérek a nagydarab fickó mögé [utólag vettem észre ugyanolyan blacky meze van mint nekem. A verseny hevében ez nem tűnt fel.] Na mondom kicsit pihenek a hátsó kerekén, majd robbantok egyet. Úgyis egy nyomsávos az út. Amíg én a Blacky pólóssal foglalkoztam, addig a kék felsős srác meglép előttünk. Na mondom kész, ugrott a terv, de ezt az egyet már lehajrázom. Jön a célegyenes, s megvan. Megelőzöm. Nóri készített is fotót róla, nagyon jól sikerült.

A versyen végén pedig annyi: bár nem XT szintű dolgaim vannak a bringán, hanem csupán Deore szint, de iszonyatosan jól muzsikált. A váltó az eltömődött lánc sárkupacok ellenére jól váltott mindig a megfelelő helyre, nem kellett vele küzdenem. A láncot nem kapta fel a fogaskerék sor, sem a hajtómű. Az első-hátsó fék akkor fogott , amikor kellett, a sár nem befolyásolta a fékezésemet.

S mindez van a bringán: Deore hátsó váltó, Alivio első váltó, Alivio váltókarok, Deore Hollowtech I-es hajtómű, Avid V fék, Avid SD7es fékkarok, Deore mechanikus tárcsafék.

Végeredményem:

35km

Abszolút 88/310 [339]
Kategória 51/147 [157]

Nettó time: 2h51m31sec
bruttó time: 3h05m59sec
2778 Kcal
Avg HB166
maxHB 179
Max Spd 58.5km/h
Avg Spd 12 km/h

Szal még van hova fejlődnöm De imádtam a sárdagasztást a 25. km-ig.