Hosszú-hosszú idő után először elindultam újra tekerni a HHH felé.
A célom az volt, hogy a HHH tetejéről a János hegyi Erzsébet kilátóhoz áttekerjek az erdőségen keresztül.

Sikeresen 3/4 5kor indultam el, így cirka 1 óra múlva már szürkületben tekertem.. szóval a célomat nem értem el.

Elindultam a szokásos útvonalon. Látszik, hogy az utóbbi időben merre tekertem, milyen körülmények között, mert a sík szakaszon imádtam tekerni. Mivel a hegyeket nem mostanában döngettem - csak aszfalton mentem - meglepően jólesett az úttesten száguldozni. Óriási kocsisor kifelé a Kunigunda utcán, végig dugó volt a külső Bécsi útig. Aztán jött az emelkedő. Kényelmes tempóban indultam neki, de meglepő módón a lábaim vittek felfelé. Sokáig vissza sem váltottam: csak akkor, mikor a tüdőm nehezen bírta az emelkedőt. beálltam egy tempóra és tekertem felfelé. Gondoltam, hogy nem a legjobb időm lesz a mai. Le kellett szállnom a húzósabb szakaszon, de csak azért, mert szembe jött egy teherautó, s így is alig fért el mellettem. A kút után indultam felfelé a Virágosnyereghez. Régen jártam erre: még akkor, mikor elkezdték az árok ásást [vizvezetéket vagy áramot fognak lefektetni]. Az út meglehetősen sima lett egy idő után köszönhetően a sok nehézgépjráműnek, ami ott közlekedett. Tehát a vízmosásos rész megszűnt létezni. Ugyanakkor a sima döngölt talaj szinte megfogja a kerekeket, s tapad le a kerék. Egyre nehezebben bírtam tekerni.Tisztára mint győrújbaráti Maraton egyes szakaszain.

A hátam jobb oldalt, ahol szokott, elkezdett fájni. Jobban zavart egyidő után a hátfájás, mint a nehezen tekerhető terep. Aztán csak megérkeztem a tetőre. Mivel idő szűkében voltam, gonndoltam nem megyek fel a HHH tetejére, hanem a sétányon végig gurulva lecsurgok a fenyőgyöngyéig, majd onnan Szépvölgyi tetejéig. Ott bementem az erdőbe, a Vitorlázó reptér felé. Itt sok kis út ment szerteszét. Meglepően sok sétáló embert láttam. Gondoltam kicsit tekergekitt, aztán vissamászok a Szépvölgyire, majd onnan haza. Aztán találtam egy széles izgalmas erdei utat, azonindultam el hazafelé. Mindezt 1h3-1h5 perc tekerés után. Gondoltam lesz mégegyszer ennyia hazaút. Kiérkeztem egy aszfalt útra, ahol a 11es busz végállomása van. Innen csak lefeleé kellett gurulnom: végig le a hegyről.
Mikor a Bécsi útra rákanyarodtam már magamban nevettem. Hazaértem 20-22 perc alatt egy számomra ismeretlenhelyről. Onnan, ahova 63 percig tekertem.
A János hegyi kilátó közben már "lőtávolban volt".

Jövő héten újra megprobáljuk aka Magilla Gorilla.