Duna Maraton után pár napig kedvem és energiám sem volt biciklizni a hegyekbe. Aztán ahogy kiderült az idő, egyre inkább csalogatott a HHH. Így múlt héten csütörtökön elmenetm bringázni. Igaz nem sokat, mivel Nórival akartam lenni, ezért csak felfutottam a Virágosnyeregig, meg vissza. Csodálkoztam milyen jól esett a bringázás, milyen könnyen mentem fel, s milyen gyorsan értem haza. Életem eddigi legjobb eredményét produkáltam ezen a távon. Ugyan még jócskán van mit javítani a technikán és sebességen, de tetszett az egész.
48 perc alatt legyűrtem a távot háztól-házig.

Útközben megküzdöttem egy mazsola biciklissel. Nem értem sokak gondolkodását és attitűdjét. Hazafelé tartott egy fickó a montijával 20-22es átlagsebességgel. Mivel az utazósebességem 24-27, ezért logikus volt, hogy meg fogom előzni. Hátranéztem, nehogy közben engem is előzni akarjon valami őrült autós. Éppen jött a távolban egy kocsi, ezért kiálltam a nyeregből, hogy kicsit nagyobb lendülettel, még az autós előtt előzzek. 30-32 körül sikerült az előzés. Erre hallom, hogy a megelőzött bringás elkezd felváltani, s elkezdi taposni a pedált. Erre bedurrant az agyam. Miért akar versenyezni, ha eddig kényelmes 20-22 jó volt neki? Miért irritálja, ha valaki lehagyja? Nem értettem, de mérges lettem. Így én is beleléptem a pedálba, s stabil 35-36tal távolodtam a fickótól. nem akartam visszanézni, nehogy ezzel is irritáljam. Aztán jócskán elfáradtam, mert végig szembe szelem volt. Így aztán fáradtan érkeztem meg a HHH aljába, s bár kényelmes nyugalmas tempót diktáltam felfelé, csodálkoztam, hogy majd másfél perccel gyorsabban értem fel a Virágosnyeregre, mint korábban valaha. :) S végig nyeregben tudtam maradni. Ez a későbbiekre nézve is erőt adott.

Azóta többször voltam fent a Virágosnyeregnél. Egyre technikásabb a felfelé, s a lefelé is a vízmosások miatt. A talaj egyre lazább,s egyre több kavics van a földből kimosva. Néha olyan mintha sóderrel megszórt úton kellene felfelé tekernem. Az utolsó 3 alkalommal azt éreztem, miután felmásztam a Virágosnyeregig, hogy van még bennem erő. Egyre többször foglalkoztat az a gondolat, hogy áttérek reggelente a duplázásra: kétszer megyek fel 362 méterre, mielőtt bemennék dolgozni.