Crosskovácsi Maraton 2006, Június 11

Mint lelkes amatőr jómagam is elindultam Óbudáról, hogy kitekerjek Nagykovácsiba, majd nekiveselkedjek a középtávnak. Mindezt tettem naívan 1 hét betegség-betegeskedés után.
Reményeim voltak, hiszen idén többször tekertem 90 km feletti távokat [vegyesen aszfalton-terepen], s a tavalyi évhez képest mar június elején elértem az 1500 tekert kilómétert a tavalyi év szeptemberéhez képest. Tavaly év végén próbáltam meg előszőr -Győrújbarát- középtávot teljesíteni, s akkor meglepő módon önmagamhoz képest -saras pályán- jól sikerült. Mivel idén többet tekertem, s erősebbnek érzem magam, így gondoltam a közptáv nem elérhetetlen, s év végére talán ismét jól megedződök, immáron végig középtávra nevezve.

Így is tettem, hiszen korábbam előnevezéssel neveztem. Este kaptam az SMS-t Richietől, hogy ne várjam, Ő nem jön. Így aztán kicsit kényelmesebben készültem el én is reggel. Nyolc órára értem a Mammut mellé, majd innen irány ki Nagykovácsi felé. Útközben találkoztam szintén bátor montisokkal, akik biciklin indultak a helyszínre. Sok kocsi tetején láttam montikat, így az irányt nem tudtam eltéveszteni. Mégis olyan gyenge voltam reggel is [korábban említett betegség], hogy 50 percig tartott az út a Mamuttól Nagykovácsiig..[háztól házig 21.7 km és 77.5 perc volt]

Éppen fel tudtam venni a rajtszámomat. Útközben már azon gondolkoztam [mivel nem szaladt a bringa], hogy elmegyek, előnevezek Duna Maratonra, megnézem a rajtot, s majd utána hazamegyek. Mindenesetre 20 km-es bemelegítés megvolt. Fél órám volt összekapni magam, s mire észbekaptam, máris a rajtnál voltunk.

Aszfaltos út az eleje. A középtávos mezőny végén helyezkedtem el startnál, mondván tőlem ma max egy tisztes végigmenetel várható el. Az aszfalton nemsokára utólért az 1 perccel később indított rövidtáv eleje. Én kényelmes 32-vel mentem, sztem Ők 40 körül húztak el mellettem. Jobbra be, első emelkedő.
Na itt mar haldoklás volt, de nyomtam neki felfelé. Voltak, akik már itt visszafordultak. Az út nem volt vészes -szerintem-, jobb volt mint Buda Maratonon. A sár inkább latyakos volt, egy-két helyen volt tapadósabb sár, de a sár alatt kemény talaj volt. Aki megküzdött az elemekkel, annak a haladás lett a jutalma.

Az 5. km környéken aztán végképp meghaltam. Itt jött ki az, hogy most kellene visszafeküdni az ágyba, s aludni 4-5 órát. Nagyon rosszul éreztem magam, s egy kis reggelin kívűl nem tudtam mit lenyomni a gyomromba, mert étvágyam sem volt [ahogy az elmúlt napokban]. A gyomrom két napja rossz...alig maradt meg bennem valami. Ennek ellenére a saját hülyeségem az, hogy elindultam. Hátha...

Nincs csoda...

Egy kis zselét betoltam, s toltam felfelé [az amúgy jó egészségben tisztán tekerhető] felfeléken. Az utat nem figyeltem annyira, mikor kivel "meccseltem", inkább a túlélésre játszottam. Erával többször összefutottam a maraton ideje alatt. Hol Ő, hol én voltam előrébb. Jó szórakozást adott a Gyilkos Lódarazsaktól pár ember a beszólásaival. A velem egyutt haladó középtávosok közül mindenki kivétel nélkül az első kör utáni kiszállás mellett döntött.

Valami aztán történt velem, mert úgy 1-1.5 km után magamra találtam, s a lejtőkön egész jól tudtam haladni. Ez a lendület cirka a 15. km-ig tartott. Ezen a szakaszon érdekes volt, hogy egy lány elhaladt mellettem az emelkedőn, majd a lejtőn nem mert annyira menni. Nekem jobban mentek a lefelék. DE. Amikor a lány mellé értem, mindig estem egyet. A negyedik után már Era is megjegyezte, hogy ez gyanús.. :)

Itt jött a második halál. Nagyon vártam már a frissítőt, mert a folyadék készletem fogytán volt. Amikor megettem fél szelet zselét, sokáig csak nyeltem, mert alig akart megmaradni bennem. A lábam ólmos volt, nem haladtam, a nyakam fájt [15 km után!!], s akkor lettem igazán ideges, amikor 6-8 km/h-val haladtam szint úton 170-es pulzussal...Majdnem ledőltem a bringáról.

Elerkezett vegre a frissito..a 18. kmnel. Vizem kb 2 korty volt. A frissiton [valoszinu mivel mezony vege voltunk] kaptam el pohar gatoradet. Amikor kerni akartam meg, mar csak ennek a felet kaptam, mondvan nincs tobb. Elegge elkeserito volt.Nem is alltam sokat a frissitonel. Nem volt miert. Felhuztam magam, s minden eromet osszeszedve tekertem. Eleg sokaig [relative] jol is haladtam.

Aztan eljott a 21. km. Itt jott egy ujabb halal, ami vagy jo 3 km-en keresztul tartott. Mar csak azert mentem-"hajtottam", mert nem ismertem az utat az erdoben, s a celig el akartam erni. Itt mar le is ultem egy kicsit pihenni, megettem 2 szolocukrot, s kaptam 1 kis vizet is [nekem mar nem volt]. A szolocukor es a viz hatasara aztan a gyomrom ugy egni kezdett, hogy meg jobban ereztem: nincs benne semmi.Tobben is biztattak ekkor, hogy mar nincs messze az emelkedo teteje, onnan mar csak begurulunk...Ez erot adott, kb 600 m-ig. Ugyanis az emelkedo -mint kiderult- nem ert veget meg vagy 2 kmig.

Ekkor ertunk el a 24. kmig. Innentol a saras lefelen megint erore kaptam.Szeretem a saras lefelet. Igaz a kezem majd elzsibbadt, ugy koncentraltam, s fogtam a kormanyt. Meg igy is tobbszor megvezette a sar az elso kereket, de ezekbol csak seggen csuszasok lettek. Amikor aztan a kastely elotti szintuthoz ertem, egyre lassabban tudtam tekerni.Annyi sar volt a fekpofa es a felni kozott, hogy a celban mar el sem forgott a hatso kerekem..

A velemenyem ennek ellenere az, hogy jo kis palya ez, az elejen meg a vegen 1-2 tolos resz kivetelevel vegig tekerheto volt. Ami miatt ideges lettem, az en vagyok. A teljesitemnyem , a realitas hianya, a felkeszuletlenseg.A celban aztan nem mentem ki a 2.korre, ertheto modon. Meg aztan talan nem is engedtek volna. Az elso 3h21perc alatt letolta a 2 kort. Nekem 4h12 alatt sikerult az elsot...Vicces.

A verseny jo volt, a palya is. En nem. Nekem ennyi most eleg volt, DM kimarad.Par perc pihi utan, meg folyadekpotlas utan aztan irany haza. 21km haza. Kevesebb mint 1 ora alatt megvolt meg igy is. Itthon meg majdnem osszeestem [kesobb kiderult a laztol].