Tegnap Nóriékhoz mentünk le névnapozni, s én ismét bringán tettem meg a 35 km-t. Mivel elfáradtam a hét végére az itthoni erősítéstől...s az izomláz furcsa módon péntekre jött ki rajtam, ezért nem akartam időt döntögetni. Lassú tempóba indultam neki a távnak szombaton.. mikor? Természetesena legnyagyobb melegben indultam el: 13:45. Csupa napsütés az élet, s a szombati nap is az volt. Nagyon nem is hajtottam, mert a hőség alattomos ellenfél. Ellenben meglepődtem milyen jól megyek. Ebben talán kicsit belejátszott az is, hogy Fótig nem volt szembeszelem. Addig 25.7es átlagnál jártam a korábbi 23.4essel szemben. Aztán Fót után kaptam szembeszelet, de nem volt olyan vészes. Csodálkoztam is, hogy nem éreztem meg úgy az emelkedőket, mint első alkalommal. Nagyon jól haladtam egészen Erdőkertesig. Ott már elfogyott a vizem, s a Nap is rendesen lecsapott rám. Semmi felhő az égen, s délután 14:30 körül jártunk. Meg kellett állnom egy útszéli kútnál kulacsot tölteni, mert elszomjaztam. Innen kicsit nehezebben ment a biciklizés, főleg az utolsó két emelkedő Vácegres előtt, de még így is én értem le hamarabb.
S az idő? Bár nem hajtottam, de 5.5 perccel értem le hamarabb. Ez 24.8 km/h-s átlagot jelent.
Végig azt éreztem az út alatt, hogy erősebb vagyok, s amikor megérkeztem sem voltam elfáradva.

Másnap ismét jól kifogtam. Tudtam hogy ez nem lesz sétagalopp. A szél iszonyatosan feltámadt, s néha útközben is olyan oldalszelem-szembeszelem volt, hogy végig rá kellett dőlnöm a kormányra, s néha meg a szélirányba is kellett dőlnom, hogy ne fújjon ki az úttest közepére a szél. Lehet nem indulás előtt 1 órával kellett volna étkeznem sem, s aza másfél üveg sör sem kellett volna ebédkor. Mindenesetre 15:30-kor indultam: dög meleg. Már induláskor azt éreztem, hogy szomjas vagyok. Egész jól haladtam Erdőkertesig. Ott jött az első emelkedő, amin már szenvedtem az iszonyatos szél miatt. Rendesen szitkozódtam magamban, s néha fujtattam is, hogy legyen eleég pedál fordulatszám. Veresegyháza után kezdtem el elszenvedni. A hazafelé utat megpróbáltam meghajtani, hiszen előző alkalommal majdnem 27-es átlagot sikerült produkálni. Nos most Veresegyházáig még csak 25-26os átlagnál jártam, s ekkor még előttem volt 3 nagyobb emelkedő. Néha majdnem elkáromkodtam magam hangosan, mert annyira kivett belőlem minden emelkedő. A legdurvább az volt, amikor a durvább lejtőkön keményen kellett tekernem lefeleé, hogy a 35km/h meg legyen. Azon sík szakaszon Fót-Budapest között, ahol 1 hónapja 30-32es átlagot jöttem, most nem tudtam 28nál jobban menni. Ennek meg is lett az eredménye. Végig a 26os átlagért hajtottam, amit a Budapestig tudtam tartani. Itt már a kerülgetések miatt, meg a forgalom miatt lecsökkent e végére 25.6 km/h-ra.

Ez is lett a vége. Kiderült, hogy még így is hogy végig szenvedtem a soha nem tapasztalt szembeszéllel, még így is csak 2 perccel voltam lasabb mint 1 hónapja.