Pannon Maraton Györújbarát

Pannon Maraton Győrújbarát

A szombati napon utaztam le Győrbe Ákoshoz. Mielőtt felszálltam volna a vonatra, még kavarogtam egyet a városban csokikért, plussz előre megvenni a vonatjegyet. Összesen így sikerült 38 km-t a lábamba tenni. Háromkor elindultam aztán [vonatindulás előtt 3 perccel korábban értem ki a vasútra]. Kellemes napsütés végig, ami bíztatónak hatott a másnapi versenyre. Megérkeztem ötre Győrbe, ahol Ákossal bevártuk Öcsémet [10 perccel később érkezett]. Egy kis megbeszélés szerelgetés után indultunk ki Győrszentivánra Ákosékhoz. Kellemes egyenletes tekerés volt, bár már kezdett hűvösödni, s sötétedni is. Ez egy 12 km-es kis tekerés volt, így 50-essel zártam a napot. Este beszélgetés a lakásban, majd 2 felessel ünnepeljük, hogy másnap verseny. Utána még szallonát sütögettünk, meg söröztünk este 22ig. Ákos barátja Norbi is ott volt. Jókat anekdotáztunk, majd Ákossal tábori tűzoltást tartottunk, s utána irány fekvés

Reggel 6:20-kor már ébren voltam. Fájt a fejem, s fáradt voltam-álmos, mégsem tudtam aludni. Mivel hűvös volt, s kint szürkeség honolt, nem keltem ki a meleg paplan alól. Aztán végül negyednyolckor reggeliztünk. Bennem ekkor már nőtt az izgalom. Sokat nem is ettem. Nyolcas indulást terveztünk, mivel ki kellett kerekeznünk Győrújbarátra. Ákos unokatestvére vitte ki a csomagjainkat. Kicsit kéőbb indultunk, így igyekeznünk kellett, mert 9:30-ig lehetett a rajtszámokat átvenni. 10:15kor start. Mindenki thermo hosszúnadrágba és hosszúujjúba tekert.

A 20 km-es távot cirka egy óra alatt letekertük. Éppencsak át tudtuk venni a rajtszámainkat, amikor kisütött a nap, s egyre melegebb lett.
Rohanás a kocsihoz a cuccunkért, átvetkőzés, utolsó szerelések, chippek felrakása, majd vissza a rajthoz. Még éppen látjuk ahogy a hosszútáv elrajtol, majd irány a start hely. Nekem még belefért az izgalom levezetéseképp egy toilette [start előtt 15 perccel lehúztam egy félliteres Gatorade-et]. Már csak 5 perc a startig, 3 perc, 1 perc. Megeszek egy fél PowerBart is.

Ákossal a mezőny végére álltunk be, mondván hosszabb a táv annál, hogy az elején tülekedjünk. Körülöttem mindenki majdnem vadonatúj bringákkal várakozik. Én éppen annyira vagyok elfáradva, mintha letekertem volna egy rövidtávot, s most végeztem volna. Fáj a fejem, kicsit szédülök, s egy alvás jólesne. START!

Lassan indul a mezőny, majd 30-as átlagot hamar elérjük. Kb 500m erejéig, mert utána kanyar jobbra és emelkedő kavicsos úton. Jobb hátulról egyszercsak menet közben hallom, hogy valaki a haverjának ordibál nézze meg a mellette lévő gépet. Ekkor veszem észre az én bringámat mustrálgatják. Mellém áll a srác, s meseli, Ő is ilyen géppel kezdte, s hogy ez egy ‘95ös Gepida Mundo. Milyen jó kis gép volt. Aztán tekerünk tovább. Íme a gépem legalább különleges! :)

Nem tudom hogyan kezdjek, mit csináljak, mert nem ismerem még az erőbeosztást.
Emelkedő következik. Sokáig megyek felfelé, majd bedugul a sor. Tipikus. Valaki előrébb nem bírta, s leszáll a bringáról vagy nekidőlt a mellette lévőnek, s máris mindenki tolhatja, aki hátrébb van. Én is leszállok tolni. Félreállok előbb, hogy aki tud menjen. Tolás felfelé. Meleg is van, s a pulzus is hirtelen ugrott meg. Egyre rosszabbul érzem magam. Pulzus: 180-181-182-183. Lassan kúszik felfelé. Lasabban tolom, s mélyebben veszem a levegőt, hogy csituljon a vérem. Igyekszem a lankásabb részen visszamászni a nyeregbe. Ákost ekkor már nem látom. Valahol az elején sikerült Neki kifogni egy oldalsó sávot, s 15-20 hellyel előrébb volt, amikor én tolni kezdtem.
Elérünk egy antennához, innen lefelé haladunk. Én óvatosan engedem, mert ugye az esés májusban. Szűk ösvényen haladunk lefelé. Előttem egy srác, igyekszek hozzá felzárkózni, mögöttemis hallom csörtet valaki, de látótávolságon kívűl. Az egész verseny olyan, mintha cask 3an lennénk a pályán. Vagy nagyon a végén vagyok vagy utolsó előtti, vagy ennyire szétszakadt volna a mezőny?
Kiérünk egy földútra, s még haladunk lefelé. A mögöttem lévő megfog, s el is hagy ugyanazzal a lendülettel, ugyanakkor én is közelebb kerülök az elöttem lévőhöz. Emelkedő következik, majd újabb. Mikor utaztam Győr felé alig láttam dombot…. hogy ezek most honnan nőnek ki, s szaporodnak gomba módra?
Ránézek az órára, 27. perce tekerek illetve vagyok úton, de már elfáradtam. Na irány tovább, messzi még a vége.

Csak tekerek-tekerek: nagyjából jó helyen vagyok a mezőnyben, mert sokan nem előznek meg, s én is ugyanazokat az embereket látom magam körül. Előttem egy Kelly’s Mobsterrel tekerő Kelly’s felsőben lévő lány. Az emelkedők elejét én bírom jobban, a végét Ő. Írigylem az egyenletes tempójáért. Láthatólag job a fogaskerék áttétele. Legkisebb fokozaton taker, én is. Mégis előzöm. Aztán a lábaim elfáradnak, s Ő ugyanabban a tempóban elmegy mellettem.

Kis hullámvasutazás következett, majd már egy ideje halljuk többed magammal, hogy motoros közeleg hátulról. Valaki megkérdezi tőlem menet közben: ez már a zárómotoros? Ennyire a végén lennénk? Nem –mondom –csak a rövidtáv eleje érkezik. S lőn pár perc után hallom is, hogy a saras felfelén éppen általam beelőzött versenyzőknek szólnak messziről, hogy melyik oldalról lesz az előzés. Az eleje nagyon megy. Hárman hagynak el nagy tempóban. Csodálkozok is, hogy lehet így felfelé tekerni ebben a sárban. Aztán kis szünet, majd még két ember elmegy mellettem gond nélkül. Kivétel nélkül megköszönik. Aztán éppen én is előzni tudok, amikor küszködve a sárral, meg az emelkedővel, meg hogy ne csússzak el valaki hátulról rámordibál: B.meg engedj már el valahol!

Miután befejeztem az előzést balról elmegy. Sárga mez. Utána ordibálok, Talán szóljál melyikről jössz. Jobb vagy bal, nem hallottál még erről. Nem válaszol, de az előttem 10 méterre lévőnél már bemondja a jobbot. Na legalább 10 méter erejéig megtanítottam valamire. Tanulékony.

Még 1 ember érkezik hátulról, amikor kiérünk az erdőből. Jobbra villanypásztor, legelésző állatok, balról az erdő. Lehet engedni lefelé. Próbálom tartani az utolsó rövidtávossal a lefelét. Marad is a távolság köztünk, de hopp. Valaki zúgott egyet. Motoros mellette, meg két három ember még. Annyit hallok, hogy valaki orvost emleget, s a srác nagyon fájlalja a lábát. Irány tovább. Mögöttem is felgyűlnek az emberek. A lejtőzés végén hirtelen bal kanyar, s emelkedő. Tűző napsütés; ez egy magánbirtok lehet.

Emelkedő eleje megint megy, majd elfogy az erő. Sokan felmennek nyeregben, köztük az egyik BB mezben tekerő versenyző is [rövidtávos]. Messze még a vége tolnom kell inkább. Közben iszok is. Nem hoztam magammal sok mindent. Pár szem szőlőcukor, 1.5 szelet PowerBar, a kulacsban Gatorade+Mg pezsgőtabletta, két szelet cerbona és egy Powergel.

Az emelkedő után [ahol is lehagyott a Kelly’s-es lány] hosszú tisztáson kanyarog az út. Széthúzódik a mezőny. Igyekszem az enyhe lejtős szakaszon mindinkább megközelíteni a “vetélytársamat”. Ahogy az erdőbe beérünk egy jobb kanyarral már 20 méteren belül van. Itt már nem csak sár van, hanem óriási pocsolyák végig az úton széltében. A legelől haladó bénázik valamit: nem akarja összekoszolni magát, ezért leszáll a gépéről, s elkezdi tolva keresni a legjobb utat. A leány nem akar leszállni, s bár lendületét vesztette, de belegázol a vízbe, ahol aztán egyszercsak le kell tennie a lábát. Én lendületből érkezek hátulról, s a lány mellett ha nehezen is a legnagyobb-legmélyebb sáros pocsolyán keresztül előzök. Ő bíztat: ne szállj, le nyomjad!

Aztán még megteszek 20 métert és kész. Felnézni is szörnyű, hát még feltolni. Siratófalnak tűnik. Nem tudom hol vagyunk, de ez 3as hupli aranyos. Sokan kínukb felnevetnek. Mindenki megáll felnéz, majd elkezdi tolni, emelni a biciklijét. Egyik részen gylog is alig bírnék felmenni. Felváltva előzgetjük egymást tolás közben. Egy fiatal sráccal beszélgetek: Ő a környéken lakik, a pálya egy részét bejárta.. na de ez..Megjegyzem, hogy na valaki itt ordítsa be, hogy jobb vagy bal oldalról előz.

A 21.kmnél járunk. A leány kb fél perccel előbb ér fel a tetőre, majd hallom ahogy az SPD pedálokba bekattan a cipő, s már taker is. ”Lesétálom” a fiatal srácot, s a Kelly’s bringa után eredek. Lejtőzés van, de sehol nem látom. Elérkezek a válaszúthoz: jobbra rövidtáv, balra hosszútáv. Jobbra sokan letérnek, balra alig. Kis kukoricásban való tekergés után ismét be az erdőbe.

24. km: A kritikus pont. Itt valamiért mindig elfáradok, akár rövidtáv, akár középtáv [mármint a mai első] Iszok egyet menetközben, s bevágok pár szem szőlőcukrot. Egyszercsak észreveszem a pirosfekete mezt. Hajtás ismét, mintha a verseny vége felé járnék, pedig még féltáv sincs meg. Lopom a távot, 50m, 35m, 20m, majd jön az első frissítőpont. A leány megkapja a jelet a rajtszámára, s száguld tova. A fene.. itatós táskája van. Nekem kulacsot kell töltenem, megeszek 1 csokiszeletet is, s kis kulacsot is megtöltöm. Egy pohár víz még, s irány a csaj után.

27.5 km 1óra40 perc 15ös átlag. Na gondolom magamban ha a második fele is ilyen jól megy, akkor 3h20 alatt bent vagyok. Négy órát terveztem max a távra. 40 perccel belül lehetnék a kitűzött célnak.

Kezdődik minden előről. Gyerünk. Csak a lábaimmal van valami baj. Egy mezőn vagyok illetve vagyunk,mert a frissítőnél csapódik hozzám egy kék mezes srác. Kis beszélgetés: Ő bizik benne, hogy nem lesz 60km a vége. Enyhe emelkedő, mégis olyan nehezen megy. Olyan ellenállása vana fűnek, hogy inkább megállok egy kicsit a kis kulacsba bekeverni a Powergelt. Ekkor elmennek mellettem 3an [közte a kék pólós srác], de a piros-fekete mezt a távolban még látom. Újra tekerek, hátranézve látok egy 5-6 fős csoportot. Na ezeknek nem szabad megfogniuk! A kulacsos töltögetésnél megelőzők közűl megfogom az egyiket a mező végén. Itt jobbra fel kanyarodik az út agyagos-vizes út: jobbrol-balról meredek part. Megyek mögötte, majd jobbról lassan-nagyon lassan előzök. Közben kiderül, hogy 30 km-t tettünk meg. Erre a hírre a sporttárs felhördül, hogy még 25 km van vissza? Az kizárt.

Közben felérünk a földesút tetejére. Jobb kanyar és aszfalt. Végre gondolnám. Előre tekintve hepehupás emelkedő. Sebaj, de legalább aszfalt. Hajtani kezdek, jobban is megy itt a gép. Elől 4bar hátul 4.2-4.3bar. A sporttársat elhagyom felfelé, s a kék mezest is megfogom. Jól haladok előre, mert a hátam mögűl csak 1 ember előz be.
Egész jól haladok. Ott nagyon elől az a kis pont ismét Kelly’s az. Aztán aszfaltról ismétbe az erdőbe: megint emelkedő. Mindig emelkedő? Majd ismét a letapadós fű. Idegesítő, s fárasztó is egyben. Jön egy olyan hullámvasút! Tetszik: lefelé nem is merem engedni, de aki nem engedi el a féket az a felfelén megakad középen és tolnia kell. Nekem is. Közben ugyanabban a csoportban tekerek, mint kb 1 órája. Hihetetlen. Kiesik a kulacsom 2x is, így hiába előzök meg 2-3 embert, kulacs szedegetés közben elmennek mellettem, s újra a hátukat nézhetem. A Mobster végleg eltűnik előlem… Nem is látom többet, a célban sem. De hajtóerőnek jó.. hátha…Közben a kék mezes srác ledefektel. Egy darabig pedig a fűben együtt tekertünk [kulaks kiesik, Ő elém kerül 50 méterrel]. Éppen kisegíti előttem egy zöld felsős srác [Vele aztán Győrből együtt utazunk Bpre].

Erdőben haladok előre enyhe emelkedő. Keresem a helyem, hol a job hol a baloldali nyomsávot gondolom jobbnak: ide-oda cikázok. Kezdek viszont éhes lenni. Elől ismét kis pont…új erőt ad. Jönnek a veszélyes feliratú táblák. Egyiknél tövig behúzva a fékkarok elöl-hátul, testyúly teljesen a hátsókerék felett, még smintha enyhén gyorsulnék. Nehezen fogja meg a gépet a tárcsafék is. Szerencsére semmi gond irány tovább. Egy kis idő múlva újra veszély feliratú tábla. Szűk hely, s meredek csúszós avaros lefelé. Sikerűl is esni egy kiálló gyökéren: ahogy átjutok rajta egyből sárba csúszik az első kerék, s eldőlök. Fáradt is vagyok, de nem lett baj.

37-38.km teljesen kész vagyok. Éhes nagyon, s egyre jobban fáj a gyomrom. Hajtok amig csak tudok., elfogz majdnem a kulacsomból az ital is. Közben eldöntöm lesz, ami lesz: 40km-nél megállok és frissitek. Táskámban még ott lapul 1 powerBar szelet, 2 szelet cerbona is. Ennem kell. S lőn csoda. Kiérve az erdőből, újra szfalt, s ott a 2. frissítőpont. S ott a Piros-Fekete mez is! Vagy mégsem?

40. km. Ott van bizony, de ez most egy fiatal srác. Lehet délibábot kergettem idáig? Nem foglalkozok Vele, inkább a kaja. Megeszek apró darabokban leglabb 3 egész banánt+megiszok fél liter vizet,s töltöm tele a kulacsot.
Ekkor ki érkezik mellém? Sporttárs a 30. kmről. Ő is eszik egy keveset, meg iszik 1 pohár vizet. Még egy srác beer minket, Ő csak bevág 1 pohár vizet, s már el is lép. Ez igen gondolom magamban, s közben picit bosszús is vagyok.Én itt perceken keresztül kűzdök azért, hogy előrébb kerüljek, más meg 1 jó frissítéssel elintézi mindezt.

Elindulunk hát együtt a sporttárssal. Ismét távot kérdez: 40km jegyzem meg. Erre megint felhördül, azt hitte legalább 50nél járunk. Mondja, hogy nem vált le kistányérra a váltója, de most már így kell kibírnia. Szúba kerül az élmezőny is, de mi csak a kajáért hajtunk már. Eszembe jut Nóri: milyen jó lesz hazamenni, s otthon a grillcsirkét falatozni. Ezen gondolatok közepette aztán ismét az aszfaltos emelkedőn elhagyom utitársamat. Elől a “jól frissítő”, de neki is nehezen megy: utolérem. Még előrébb egy fehér mezes srác. Lefeléken nagyon megy. Mindig gyorsabb nálam, pedig aszfalton én is merem engedni jobban [max speed mondjuk csak 47km/h], de a felfeléken én közelítek Hozzá. Magamban jól eljátszok a távolsággal, meg a sebességgel, majd egy emelkedő tetején elkapom, s leelőzöm. Ez is megvan Hurrá! Tekintek vissza 2 perc múlva: egy kis narancssárga pólós szemüveges srác jön..nem is tudom milyen biciklivel…trekking? citybike? Mindenesetre valahol 1.6-1.7es gumijai vannak. Egyszercsak utolér, s előz. Próbálok a nyomában maradni a nagy lejtőzésnél, állandóan tekerek [vádlim érzi is rendesen..szép lassan haladok a biztos görcs felé], de hiába. A távolságot tartani tudom max egy kis időre, de inkább nő köztünk a különbség. Ez is felidegesít kicsit. Ezt a srácot valahol a 15.km környékén hagytam le, s most előz le?

45 km: Közben észreveszem kitáblázva a 10km a célig feliratot. Na ez biztató! A második frissítőnél úgyis azt mondták, hogy inenntől végig aszfalt lesz. Nézegetem az órát, számolgatok fejben: Ha így jövök 40-45 ös átlagot, akkor 12-15 percen belül beérek. Ez jó hír!

Aztán hirtelen minden jónak vége lesz egyszer: jobbra be erdő, s tapadós földúton emelkedő felfelé.
5 km a célig…DE…Ott van a kissrác elől. Tolja a biciklit, nem megy Neki a felfelé. Én nyomom felfelé. Útközben sétálók, akik bíztatnak, hogy már nincs sok hátra nyomjam csak. Kb 10 m választ el a sráctól, amikor kséz vagyok. Elfogy minden erő.
3km a célig. Már csak számolok. Ha 3km-t 6 perc alatt teszek meg az 30as átlag. Ha 12 perc alatt az 15ös átlag. Ha 15 perc alatt, az 12es átlag. 12es átlagot meg minimum tudok: szóval már csak max 15 perc a célig.
Közben elhagy felfelé egy páros. Nekik most indult be a verseny, mert kedélyesen beszélgetnek. Középtávosok, s eddig végig mögöttem voltak. Mind1, nekem első középtávom: csak be kell érnem a célba. Újabb ember érkezik hátulról. Előz, elmegy. Kezdek merges lenni. Már csak 6.5 perc a célig. Az utolsó kanyaroknál mály homokos az út: nem akedvencem, de már hallom a szpiker hangját!! Közel a tábor.
A legutolsó kanyar előtt meglátom az utolsó embert aki elhagyott, s a narancssárga felsős kissrácot. A szokásos hajrába kezdek, de erőm már nincs kikerülni alegnagyobb saras pocsolyát, így sárosan, fáradtan hajrázva érkezek be a célba. Megfogni most nem tudtam senkit a célkapu előtt, de beérkeztem a célba.



Dist: 53.02km
Netto Time: 215:59
Brutto Time: 229:33
Avg Speed 14.7 km/h
Max Speed 47 km/h
Max HB: 183
Avg HB: 164

UpZone: 55mins
InZone: 143 mins
DownZone: 30 mins

Zone: 170/155 [90%-82.5%]

Pihegés közben észrevettem Öcsémet és Ákost is, akik a kajaldánál ültek. Öcsém is észrevett, láthatóan meglepetten, majd Ákos is felnézett. Nem vártak ilyen korán. Úgy vélték, hogy még egy jó 45 perc mire beérkezek. Kiderült Ákos 21 perccel előzött meg. A Kelly’s-es csaj 3h38 alatt ért be.kb 10 percet vert rám. Max ennyit tudtam volna ma én is, nem többet. Első középtávnak jó volt ez így is.
Elfáradtam ezt éreztem a célban, s kellett 1 jó óra, mire magamhoz tértem rendesen. Kaja, majd pakolás után elindultunk Győrbe a vonathoz.. biciklivel.
A hétvége mérlege így összesen 145 km lett. Jó volt!

Critical Mass

Több elmaradt irnivalóm van.

Első Critical Mass

Nevezés

Nagy Slunggal belevágok. Nem tudom mi lesz belőle, s kicsit tartok is az egésztől. Mind az újdonság, kihívás miatt, mind az időjárás miatt is.

Szóval beneveztem életem első szezonjának utolsó versenyén, életem első középtávjára Győrújbaráti Maratonra. A héten még megyek egy keveset a HHH-n, aztán pihenő.
Lesz még egy Critical Mass is, amin ott leszek, ha fúj a szél-ha esik az eső, akkor is.

Mátra Maraton

Nos én is megérkeztem haza. Gondoltam írok egy rövidet. Nekem az egész hétvége Bpen kezdődött. Délelött 10kor indultunk el Öcsémmel a Moszkva tér melletti bolthoz, hogy nézzünk Neki hosszunadrágot bringázáshoz. Kiderült annyira nem PRO fi Bike a bolt, mert bár hirdetik a nadrágot a honlapon jól, de tartani nem tartanak... mert nincs szezonja. na mind1. Bevásároltunk mindenféle "doppingszert", s irány bringával a Keleti. Szerencsére haverom Győrből beugrott hozzánk, s a barátnőm odaadta a nagy cuccokat Neki, hogy hozza utánunk Mátraházára. Keletiben éppen le tudjuk pakolni a bringát a vonat elejében délben[így is 3 bringa volt a 2 helyett]. Egy sráccal [Gábor], s barátnőjével csevegtünk. Ők is a maratonra tartottak.


Mi Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy nem szórakozunk az átszállással, s Vámosgyörkön leszálltunk, majd onnan irány Gyöngyös-Mátrafüred-Mátraháza bringán.Gyöngyösre beértünk jól, bár kétségkívül meleg volt már. Ott viszont már szembebringáztak azok az outisok, akik befutottak Mátrafüreden a Mátrakör verseny keretében. MI a bicikli úton felkúsztunk Mátrafüredre, majdott ittunk egy pofa sört pihenésképpen, s nekivágtunk a 8 km-es emelkedőnek. Kellemes napsütés, jóleső tekerés. Egyszer megálltunk megettük az utolsó szendvicsünket is. Mátraházára beérkeztünk, rajtszámokat begyűjtöttük, majd irány a szállás.

Ez a fogadó még 3 km-re volt Mátraházától, igaz végig lefelé gurultunk.Szállást befoglaltuk, s megállapítottuk ez a 45 km kellemes ráhangolódás volt a másnapi versenyre. Esti vacsi és szerelés után még egy sör belefért és alvás.Reggel 7kor keltünk, s reggeli után irány feltekerni Mátraházára.

Haverom kocsival felmegy [Nála az összes itóka, meg szerszám]. Mi már majdnem felérünka rajthoz, amikor haver jön szembe kocsival, s gurul vissza, hogy nincs parkoló hely. Mi is fordulunk meg, lejtőzés, majd egy parkolóban összekapjuk magunkat, s ismét irány a rajthely Mátraházán.

Lassan eljön a rajt ideje. Nekünk Öcsémmel 9:45 kor [light-30km] míg haveromnak 10kor [Classic-55km]. Rajt előtt 5 perccel odaálltunk mi is. Nos mi már csak afűre fértünk fel, mert a pályán nem volt hely. Kb 4-en rajtolhattak még mögülem. Sebaj mivel 1 km felvezetés van mondta be a 'szpíker', így majd előre araszolok. Na ja, gondoltam én. Csakhogy a felvezetés nem nekünk szólt, hanem a Classic és Extrém távnak. Mi a kajáldák mellett egyből bevágunk az erdőbe. 1 nyomsáv gyökerek, sziklál, korhadt faágak bokrok jobbról-balról. Ezzel semmi baj nincs. Csak beragadtam sok ember mögé. Kb 4 km-en keresztül nem is tudok normálisna menni, de türelmes vagyok, hátha jön egy szélesebb pályaszakasz, na majd akkor...Igazábol az első aszfaltos lefelén tudok először a saját tempómbvan haladni, s utána mindig. Mivel estem már idén, s volt 1 felkarcsonttörésem [keresztbe eltörött], így lassan megyek lefelé. Mondom én. Max speed ezen a szakaszon 51 km/h. Ennél jobban nem merek menni, ellenben majdnem végig tekerek lefelé...már ahol nem pörög el a lábam a sebesség miatt. Szépen szabályosan tudok előzni mindenkit. Ezen a szakaszon kb 3an hagytak el. Ez nem az én gyorsaságomnak tudható be, hanem annak, hogy a mezőny végén kevesen ragadtak be akik jobban mennek. Sokáig szánkázok-lejtőzünk lefelé.

Aztán végre eljön az a szakasz amit én várok. A felfelé. Szépen beállok az úthoz viszonyítva 12-15km/h-ás átlagra, s így nagyon sok embert sikerül befognom. Van egy fiatal srác, aki amikor utolérem mindig kiáll a nyeregből, s csakazértis versenyez. Gondolom magamban nyomjad csak, elfáradsz Te még. És lőn. Kb 20 méterrel elém kerül, és elfogy a szufla. Én továbbra is egyenletes tempóban tekerek, így aztán megint előzőm, amire Ő... Na ezt még kb eljátsza vagy 6-8x a maraton folyamán, de a végén lemaradt. Már csak amiatt is, mert dacból kicsit erősebben nyomtam az egyik emelkedőn.. Na de vissza az elejére. Öcsémet valahol megfogom 9. km-nél. Ez azért furcsa, hogy csak most, mivel én vagyok az erősebb [felfelé mindenképpen]. Az ok: Neki sikerült nem beragadnia az első 4 km-en senki mögé, éppen kifogott egy jó tempóban vonatozó társaságot. S bár együtt startoltunk, mégis 9kmnél újra találkozunk. A frissítőig megyünk együtt, majd én az Öcsém kedvéért sem vagyok hajlandó lemondani az egyenletes felfelé tempómról, így lassan lemarad. A frissítő meglepett. Én a 18. km-re számítottam, így is ettem ittam verseny előtt. Kb a 10km-nél volt a frissitő. Talán 11. Meg sem álltam, mert nem éreztem szükségesnek. Menetközben magamhoz kaptam1 powerrade-et, meg egy banánt. Az italt csak félig tudtam meginni, mert nem is voltam szomjas; banán elfogyott.


Az emelkedőn szerencsére annyi embert megelőztem, hogy a látómezőben sokan nem voltak. Elől egy két ember, irányadónak kiket kell még megfogni. Szénégetők után [ha jól emlékszem] jött egy újabb lejtőzés . Itt egy leányzót sikerült megfognom lefelé. A lejtő aljánál kanyarodtunk be erdei dózerútra. Itt már nem mertem annyira nyomni [lásd bennem volt a májusi esés emléke] Két ember elment mellettem, de a hátsót végig láttam magam előtt sokáig. Teljesen egyedül tekertem sok sok percen keresztül. Mögöttem senki, elöttem messze a korábban említett versenyző. Egyik kanyar után többen körülálltak egy leányzót, akinek a térde csúnyán megsérült. Irány tovább, de a látvány további intő jel volt, hogy nagyot lehet esni még itt is. Végül nem tudom hogyan utolértem egy csoportot, akik mögött vonatoztam egy darabig, de mivel kicsit lassabbak voltak mint ahogy én menni szerettem volna, így egy szélesebb szakaszon a vonat eleje lettem. Ekkor hallottam, hogy mögöttem nagyon csörtet valaki. A lejtő alján aztán valaki elém vág. No persze ismét a kissrác a bizonyítási vágyával és versenyszellemével. Na de megint rosszkor sikerült befognia, mert jon az emelkedő. Az eredmény törvényszerű. Aztán megint az Ő szakasza jő. De ezt megint csak a mögém érkezésből tudom.

Kikanyarodunk végűl a főútra. Mivel ekkor már mérges lettem, így egyből elkezdtem felfelé nyomni a pedált. A rendőr aki éppen leállította a forgalmat, hogy mi kijöghessünk az erdőből, látván a küzdésemet még utánam kiabál: "hajrá!". Szerpentin felfelé. 12vel indulok neki, de ahogy elől fent a magasban meglátok egy kerekest, elkezdek erősebben menni. 17-18-ra sikerül beállni, s így tekekerek felfelé. A szervezetem lassítást rendelne el, de most már mint a gőzeke úgy fujtatva, de haladok előre, s nem engedek a 18ból. Utolérek, s megelőzök egy kedves leányt, aki szerintem méterektől hallja hogy jövök. Először is a teleszkópom sír, másodszor én lihegek és nyögdécselek hangosan. Mellé érek, rámnéz s bíztat: "nyomjad-nyomjad." Még pár embert sikerül elkapni, Éppen az utolsó még látható embert tekerném le, amikor jobbra be az erdőbe. ganyús a dolog, mert 24 kmnél járok az óra szerint. Az átlagom is a kitűzöttnél jobb. Az erdei szakaszról aztán kiderül, hogy az utolsó 2 km.

Elöttem a srác töri az utat, mutatja nekem, hol van bukkano nehéz szakasz. Egy helyen lepattanok, mert a 30 centis sárba nem kívánok belemenni, főleg hogy utána hirtelen bukkanó. Átemelem, majd visszapattanok a bringára. Közben fejem felett egy felirat cél 1 km. Na ezt most már végig kell nyomni. Fahídon át, majd egy nagy sziklánál leszállni, mert előttem mindenki tolja. egy darabig tolom én is, de megunom, s ahogy kicsit kevésbé meredek felpattanok a nyeregbe és nyomás. Nézem az órám már csak 450m. Nem szállok le ha a fene fenét eszik. Sikerül is 10 embert beelőznöm. Ekkor már erősen fujtatok, s talán hörgök is, mert kevés a levegő, de rendületlenül taposok tovább. Hallom mögöttem pár embernek biztatást adhatott, hogy én nyeregben vagyok: Ők is visszaszállnak. Jön a betonút. Már látom! Az utolsó 2méter viszon még meredekebb. Egy métert sikerül belőle legyűrnöm, de aztán elfogy minden. Az utolsó méteren az erdőben le kellett szállnom,s feltolnom a bringát.

Mögöttem Valakinek sikerül viszont feljutnia a betonútra. A szervező-útbaigazító végig szurkol nekem:"Nyomjad nyomjad már csak pár méter, utána meg a betonon megpörgeted. Ne szállj le, gyerünk nyomjad, pörgesd meg a betonon!"Na igen. Betonon egyből vissza bringára, de pörgetésnek túlzás lenne nevezni, amit a pedállal csinálok. Lassan növelem a sebességet. Közben a mögöttem jövő [ki lenyomta az utolsó két métert nyeregben] bringájának első kereke megjelenik a jobb oldalamon. Lassan méterről méterre érkezik meg mellém. Amikor én valtok felfelé, azonnal Ő is, amikor feldobom nagyobb tányérra, akkor Ő is. Aztán hirtelen kiáll a nyeregből, s hajrázni kezd, én utána. 35-37tel robogunk be a kapun a kavicsra, majd megyünbk ki 30 körül a maradék 300 méterre. Két ember van még előttünk. Az egyiket belső íven előzzük. A srác előttem, én közvetlenül mögötte. Az utolsó 100 méterre marad a hajrá. Nagyon nyomjuk, megelőzni már nem tudom úgy tűnik. A második embert megfogjuk mindketten a cél előtt. A srác kienged az utolsó métereken, én még hajtok, így aztán 1 kerékhosszal ugyan de megver. Átvesszük az italokat, majd amikor leveszi a sisakját, akkor látom csak, hogy akivel meccseltem..a srác egy csaj.

Az eredményem kb 5 perccel lehetett volna jobb, ha a startnál kicsit előrébb állok, de ez van.

30km [amit én 26nak mértem]
65/180 kategóriában [bár ez nem végleges, mert még később is érkeztek be bőven kategóriámban emberek]
Netto time 1h30m11
Brutto time 1h31m14
Avg Speed 17.1 km/h
Max Speed 51 km/h
Avg HB 161
Max HB 177
1310 kcal

Öcsém végül 5-6 percet kapott tőlem [kihajtotta magát rendesen]

A verseny nagyon tetszett. Jók voltak a felfelék. Sokáig tényleg úgy gondoltam, hogy ez egy light verseny lesz, s az utolsó 2 km-en azért elfáradtam. Az azért bíztató volt, hogy csak az utsó 1 kmen kellett leraknom kistányérra.

Más: Én csodálkoztam, mennyien túlvállalták magukat. Én nagyon sok sérülttel találkoztam a célban. Majdnem minden 3ik ember esett s tele volt kötéssel horzsolással. Mesélték nekem, hogy a Light eleje tiszta sár volt, s horzsolásokkal teli. Én is ugyanazon a távon mentem, de rajtam 5-10 csepp sárpötty volt csak.Ellenben hogy az első 55 perc alatt lenyomta... az azért durva. [nekem]

Na és a nap vége.

Szépen elnapozgattunk Öcsémmel, fotóztunk párat, majd megvártuk a középtávon induló Ákos haveromat. Elmentünk a tésztát bekajólni, meg rányomtunk azért egy desszert palacsintát is. Hazafelé nem volt olyan szerencsénk, hogy majdnem üresen utazhattunk, ezért megbeszéltük, hogy Ákos lehozza Gyöngyösig a nagy hátitáskát, mig meg legurulunk addig. Mátraháza-Gyöngyös. Óvatosan mentünk, de így is hamarabb leértünk mint a busz. 40-es átlagot sikerült kihoznunk. Gyöngyösnél átvedlés hátizsákok átvétele,majd irány vissza Vámosgyörk, hogy elérjük a vonatot a Keletibe. Győöngyöstől szembeszelünk volt, meg hűvösnek éreztem az időt is. Talán emiatt kezdett el fájni a fejem is. [vagy a fáradtság vagy a kevés kaja közben?]Lényeg a lényeg: 59 perc alatt lenyomtuk a 28 km-t. Ahhoz képest, hogy előző nap Vámosgyörk-Mátraháza volt 2h09perc és 31 km.. hát van közte különbség A vonaton kis alvás, majd Keletiből Öcsémmel átzúgtunk a Délibe, mert Ő vonatozott tovább Veszprémbe. Én meg a Déliből haza Óbuda.

Így vagyok most itt. De ez a +45 km azért jól is esett, de jól el is fáradtam Tőle.

Kimaradt végül egy nap, s csak tegnap jutottam el bringázni ismét. Ellenben nem fáradtam el annyira, mindnehol végigmentem ahol akartam, s a pulzusom sem ugrált annyira. Tény estére elfáradtam. Próbáltamúj utakat keresni találni. Néha azt sem tudtam hol vagyok.

Lényeg, hogy tekertem egy 30-ast. Még mindig kevés. 45-50-et kellene tekernem összesen sztem, mert a haza és odaút a hegyhez kb 10km. Így aztán terepen ennyivel kevesebbet megyek.