Két nappal ezelőtt elmentem végre fejlámpát illetve rendes bicikli lámpát nézni.

A mountexbe indultam először, mondván a Black Diamond lámpák most le vannak árazva. Az Ion lámpát akartam megvenni 4ért, de sajna nem volt. 5 körül muttott a srác nekem lámpát 2 leddel, hogy gyalogtúrára milyen jó, s sokáig bírja.

Haladtam tovább. A Hervisbe betévedve a polcról levettem az utolsó fejlámpát. 6 led+1 xenon égő. Kilimanjaro FT-HL 1005. Az ára akciósan 2500 ft. Ma kipróbálom.

Sikeresen megtettem a Hajógyári szigeten. Nos..kevés ez a lámpa még mindig. Kiegészítőnek jó, de amúgy...Már rendeltem is 70-35 candellas ledeket, hogy tudjak tunningolni.

Virágosnyereg-Hármashatárhegy-Szépjuhászné-Jánoshegy túra

Virágosnyereg-Hármashatárhegy-Szépjuhászné-Jánoshegy túra


Az előre várt nagy létszámú seregből végül 4en maradtunk, akik nekivágtak az előre kitervelt útvonalnak. Öcsém, Ákos haverom, Galagonya-Tamás s én. Tamással az Erdőalja utca végénél találkoztunk. Ákos nagyon pontosan 9 órakor megérkezett a lakás elé. Mi Öcsémmel ekkor még csak reggeliztünk. Peti még sehol sem volt, de nem sokkal később lemondta a startot, így összekaptuk magunkat, s indultunk. Ákos megkapta a mai napra a pulzusmérő órámat tesztelésre.

A Home táblától mértünk egy rész szakaszt az Erdőalja úti kútig. Ákos ért fel leghamarabb 9:08 alatt, míg én 11:30 alatt, Öcsém 11:35 alatt ért fel. Itt találkoztunk Tamással, majd kis pihegés után indultunk fel a Virágosnyereghez. A köd megtette a hatását. Bár napsütéses időt jósolt a meterorólógia....a Napnak nyomát sem láttuk. Az út, föld, kövek nedvesek a lehulló ködpárától. És sáros az építkezés környéke. Felfelé kapartak is rendesen a hátsó kerekek.
Megérkeztünk a Virágosnyereghez. Újabb kis pihenő, majd bementünk a Gückler Károly sátányra, hogy a Hármashatárhegyi útra kiérjünk. Útközben sok futóval találkoztunk.

Laikus számára meglepő volt, hogy a ködös nem éppen meleg időben ennyie elvadult ember van kint a hegyen. Az egyetlen komolyabb és utolsó esés is a kanyarból hirtelen felbukkanó futók miatt történt. Igazából senki sem volt hibás, max az időjárás. Én mentem elöl, Ákos mögöttem. Emelkedőn mentünk éppen felfelé 12-15-tel, amikor egy kanyarból 2 futó bukkant fel egymás mellett futva. Én fékeztem, majd Ákos is hirtelen fékezett, s a csúszós avaron-köveken elcsúszott az első kereke.Ákos letámasztott. Esni nem esett nagyot, csak - mint utólag kiderült ez történhetett - valószínű beletérdelt egy kőbe. Nadrágján keletkezett 2 kis lyuk. Felpattant, majd mentünk tovább. Hármashatárhegyi úton sebét kitisztogattuk. Ekkor kérdeztem [s utána még vagy 5x, hogy forduljunk vissza, és kész] Tőle, hogy minden rendben van-e. Mert ha gáz van nyugodtan szóljon megfordulunk hazamegyünk.

Persze mindent hoztam magammal kivéve 2 dolgot.Egyik az egészségügyi készletem, amit indulás előtt raktam ki, mondván úgysem lesz rá szükség. [Persze Murphy dolgozott - lásd Ákos esését] A másik dolog, ami kimaradt .. a térkép.

Véleményem szerint csúnya volt a sebe. Két cm hosszan felhasadt a bőre 1/2 cm mélyen. Ákos mondta nem fáj, mehetünk tovább...Felnőtt ember, így többszöri kérdezösködésemre is ugyanaz volt a válasz, így felmásztunk a HHH tetejére.
Itt nekem sikerült az utolsó 2 méteren letámasztanom a kezem, ami kicsit fájt, de nem volt vészes. A tetőn sok mindent nem láttunk, mert a köd kb 15 méter láthatóságot engedett.

Ekkor mutatott a tartalék bringaórám 59 perc tiszta tekerést. Öt perc pihenő után legurultunk a Szépvölgyi út legtetejére csupa sziklás-avaros-kavicsos részen. Figyelni kellett rendesen, mert azért rendesen csúszott a kerék. Legalábbis a saját nevemben beszélhetek. A Ritchey Z-MAX gumijaimról már tapasztaltam, hogy nedves talajon illetve úton képes 4-5 km/h-ás sebességgel is megcsúszni kanyarban...

Leértünk tehát a Vitorlázóreptér alá. Eddig tudtam az utat. Itt aztán a kék, majd a sárga jelzésen elindultunk kerekezni. Egyre több túristával találkoztunk a rossz idő ellenére is. Megtaláltuk az elveszett katona sírját. Egy emlékművön volt kint egy térkép is, aminek a segítségével Hűvösvölgyig eljutottunk. A BKV végállomásnál próbáltunk valami információt szerezni arról, hogy merre tovább melyik úton. Itt sikerült a BKV-s jegyárusító nénitől ragtapaszt kapnunk [utólag is köszönet érte!]. Ákos kimosta a sebét sokadszor, s le is ragasztottuk végre. Kényelmesebb is lett a tekerés Neki, s jobban is érezte magát így.


Tehát megérkeztünk a Hűvösvölgyi BKV Buszvégállomásra. Fejben térkép megvolt, hogy a Hűvösvölgyi utat keresztezni kell, majd tovább az erdőben és még 1 helyen kell keresztezni egy közutat. A korábban - napokkal korábban!! - átnézett térképről fejben megmaradt útvonalat próbáltuk követni. Na de BKV...A néni akitől kaptuk a ragtapaszt, nem igazán tudott útbaigazítani minket. Meg aztán a környéket sem ismertük, s így elindultunk egy jónak vélt irányba. Véletlenül jó utcára kanyarodtunk be: Ördögárok. Itt láttam Náncsi néni vendéglőjét, s mivel több beszámolóban olvastam erről a helyről, tudtam jó irányba haladunk.

Balra a hegy, gondoltam egyszer csak felfordulunk a hegynek és kész. Az Ördögárok utca folyamatosan vitt minket egyre feljebb, amikor az Arany János utcai keresztesződésben felhívtam a barátnőmet, hogy nézze meg mág a térképen, merre járunk, s merre kellene járnunk?

Visszafordultunk, keresvén a Nagykovácsi utat, mert a Szépjuhásznéhoz szerettünk volna eljutni. Ekkor már mindenki a jól megérdemelt rétesre pályázott..de az még arébb volt:)
Befordultunk egy utcára, majd bevágtunk az erdőbe, miután megkérdeztünk valakit a helyes irányról. A sárga túristautat követtük végig, s a kisvasúthoz akartunk eljutni [Tudtam, hogy a kisvasút mellett haladó túristaúton eljuthatunk a János hegyig].

Kis erdei ösvényen haladva kiértünk egy szélesebb útra, melynek mentén már villanyoszlopok is voltak. Begurultunk a Hűvösvölgyi végállomásra. Itt se térkép, se ember, aki utbaigazítana, de legalabb kozelebb vagyunk a célunkhoz. A kisvasút második állomása Szépjuhászné, a harmadik a János hegy. Elindultunk rövid vízvételezés után a Nagyréten a János hegy felé.

Kis erdei ösvény tartjuk az irányt kanyargunk, majd jó 10 perc biciklizés után kiértünk egy szélesebb útra, melynek mentén villanyoszlopok is voltak. :) Begurultunk a Hűvösvölgyi végállomásra. Immár másodszor.

Na akkor ez az út nem a megfelelő. Próbáljunk a vasút menti töltésen menni. Próba megvolt, amikor elfogyott az út a töltés egyik felén, s a másik oldalon az erdőbe vezetett be. Zsákutca. Visszagurultunk tehát a Hűvösvölgyi végállomásra. Harmadszor.
Elindultunk tehát a harmadik úton, ami persze a jó útvonal volt.

Kereszteztük végre a második közutat, s végig haladtunk a sárga útvonalon. Útközben megannyi túrista, nyugdíjasok, fiatalok. Voltak akik megnyugtattak, nem mindenhol tekerhető az út. Így is lett. Hosszú bringázás felfelé köveken csúszós gyökereken. Egyszercsak megérkeztünk egy válaszúthoz: Szépjuhászné vagy kilátó. Mi továbbra is haladtunk a sárga úton. Volt ahol már tolni kellett, mert a hátsó már nem tapadt meg semmin sem.

Megálltunk egy kis pihenőnél kajálni, meg fotózni is. Pár perc pihenő után, ahol 1-2 szendvics lecsúszott, egy kis hídon átkeltünk, aztán 5 méter meredek tolás felfelé. Mit tolás...lábunk alól kicsúszott a talaj. Öcsémet nekem kellett felhúznom biciklistől, mert nem bírt 1 pontról feljebb kerülni.

Innen pár perc alatt felértünk a Kaán kilátóhoz. Többiek mind azt hittek ezt akarom megmutatni nekik, s innen pár perc csupán a beígért rétes. :) Fogalmam sem volt hol vagyunk, meg a köd sem engem segített. Túrista vagy erdei útbaigazító tábla persze sehol. Maradt az egyetlen megoldás a hegy másik felén lefele haladni.

A kilátóról készült fotó, meg a panorámáról is. Köd-köd-köd mindenhol. És hűvös. Sokat nem is időztünk itt. Irány lefelé. Ismét sziklás köves rész. Aki mer az nyer, én inkább óvatosan szánkázok lefelé. Többiek megvárnak a lejtő alján. Sok túristával találkozunk ismét. Ahogy Tamás írta, mindneki előzékenyen elenged minket: én mindig egy köszönjükkel hajtok el minden gyalogos mellett.

A lejtő alján közút. Megérkeztünk a Szépjuhásznéhoz. Ekkor már mindenki fáradt, de mivel nem tudjuk hol vagyunk, a kirakott túrista térkép szerint meg nem vagyunk messze a János hegytől, na meg a rétes ugye....Megyünk tovább be az erdőbe a sárga úton. Szembe nyugdíjas csoportok tömkelege...van aki még egy pumpával is megajándékoz minket - útközben találták. Egyszercsak kiérünk a Jánoshegyi aszfaltútra, s innen már csak percek kérdése, hogy megérkezzünk a nap elején kitűzött célhoz.

A végig felfelé tartó út folyamán megizzadtunk, így lehetett bármily hűvös vagy rossz látási viszony, az időjárás nem zavart minket. Egészen eddig. Az utolsó métereken az addigi ködszitálásból először csak eső, majd az Erzsébet kilátónál kiadós zápor kerekedik. Megnéztük, itt voltunk, menjünk. Sajnos csak ennyi a kilátó ma.

Ahogy végignézek magunkok, mindenkit már csak a rétes mozgat. Lefelé Normafához még az erdei úton haladunk [Ákos: "menjünk erdőben, ott nem esik annyira az eső"]. Szakad a víz a fákról, nem is beszélve az eláztatott talajról, kövekről, kilógó gyökerekől.

ÉS a rétes. Beállunk az esővédett helyre. Rendelés. Tamás 2 rétest nyom le 1 liter üdítő társaságában. Öcsém helyből 4 rétessel indit, Ákos+én 3-3 rétest pusztítunk el. Nekem annyira megízlett, hogy barátnőmnek még elcsomagoltatok 3at [amiből aztán otthon kettőt magam eszek meg]. Öcsémmel még egy forraltbort megiszunk ketten. Készül egy fotó, irány haza. Az eső elállt, az átázozz, átizzadott cuccaink ránkfeszülnek a lefelé tartó úton. Helyenként 40-45 tel megyünk lefelé [óvatosak vagyunk, mert nyálkás-csúszó az út]. Legurulunk a rakpartig végig a bicikliúton. Margit hídnál elbúcsúzunK Tamástól.

Jól érezte magát, mi is. Kellemes túra volt.

Hazaértünk. Ákos egy milánóit bekap, majd utazik haza [az este folyamán kiderült, hogy az ügyeleten Náluk összevarrták 2-3 öltéssel a sebét, s kapott egy tetanuszt is]. Öcsém lefürdik kajál egyet, majd Vele már fordulok is vissza a Délibe, mert megy a vonata.

Hazaérve 64.69 km-t mutatott az óra.
Ebből 48.3 km a túra.

Ákos adatai a túrára:

Brutto time 5h42min50sec
Avg HB 126
Max HB 183
4245 kcal

Az én órám adatai:

Netto Time 3h51min54sec
Distance: 48.3km
Avg Speed: 12.5km/h
Max Speed 45.5 km/h

Ismerve azt, hogy Ákos valamivel fittebb nálam...nagyjából azért 4400kcalt égethettem el én is.

S ezt ettem-ittam a túra napján:

Reggeli:

2 szelet kenyér kolbásszal
1 banán
3dl tea

Túra ideje alatt:

7dl magnéziumos pezsgőtabletta
5dl víz
1 szendvics
1 banán
3 rétes
2dl forraltbor

Túra után:

2 db szendvics
3 db banán
2 db rétes
1 nagy adag sajtostészta
1/2 szelet
Powerbar csoki
5 dl dobozos sör
3 dl tej
2 dl narancsüdítő
8 dl multivitaminos pezsgőtabletta

Tegnap estem egyet.

Ismét előfordult az a gyermekbetegség, amit nem tudok kivédeni sehogy sem úgy tűnik. Tegnap este érkezett meg Őcsém, hogy a mai túrát lenyomjuk. Kimentem elé a Délibe. Köd, sötét csúszós-nyálkás idő. Hazafelé a bicikliutat választom, mert Délibe menet majdnem elütött egy kocsi. Neki piros volt, s egy egyirányú utcáról tolatott ki a főútra. Én világítok. Látja is...egészen addig nem is vált sávot, míg melleé nem érek. Akkor mintha direkt csinálná rámhúzza a kormányt. Mivel sohasem bízok eléggé az autósokban, ezért megfelelő oldaltartással előztem meg, de így is csak 40 centin múlott.
Lényeg a lényeg. Déliből jövünk vissza a Moszkva térig. Ott van egy kis Skanyar egy bódé mögött. Mivel szemből is jött biciklis, így lelassítottam. Biciklis elhalad mellettem, jön az S kanyar. Lassan megyek, sötét is van. Erre érzem csúszik ki az első kerék nagyon lassan.Lerakoma lábam, de a bicikli elcsúszik. Én állva maradok. Bicikliórám lerepül, s megadja magát.. :(

Ritchey Z-MAX esős idő, kanyar 5km/h-ás átlagsebesség...

TeliHoldas túra

Tegnap sikeresen én is hazaérkeztem életem első TeliHoldas túrájáról.

Több dolog egyertélművé lett számomra [amit eddig is sejtettem]. Először is a thermonaci jól muzsikalt. Felfelé tekerve kellett neki 1 kis idő bemelegedni, de utána semmi gond nem volt vele. A lámpám kb arra jó, hogy valami buliból este hazaérnék, akkor zseblámpaként tudok vele itthon a sötét lakásban világítani. Amúgy csak az útismeret miatt tudtam merre kell menni... Nekem nagyon tetszett fentről a város; sajnáltam is, hogy nem vittem fényképezőgépet. A Rekettyés belűlről tetszett.

Egy valami biztossá vált számomra: látszik, hogy szeptember eleje óta kevesebbet bringázok, s nem nagyon
másztam emelkedőket. A Fenyőgyöngyéhez 11.-nek értem fel [noha ez nem verseny], de elfáradva; míg a az időfutam pontig 7.-nek értem fel. Ezennel visszasoroltam magam én is a kezdő gyengék táborához Így a szombati HHH-János hegy túra elég nagypapásra fog sikeredni szerintem.

Aztán hazafelé menet valaki ledefektelt az út szélén [ezek szerint Henger volt az], majd én félúton bekanyarodtam az erdőbe a Fekete Salak út-Gückler Károly útra a Virágosnyereg felé. Na ez a szakasz izgalmas volt. Én nem voltam 24órás versenyen, de az éjszakai tekerésből ízelítőt kaptam. Eleve fáradt voltam [no vacsi], plussz a lámpám fényereje nem vetekedhetett a Holdéval. Sokáig azt sem tudtam merre járok, pedig ezen az úton jópárszor jartam....igaz nappal. Aztán megérkezvén a Virágosnyereghez tapasztaltam, hogy ismét változott a földút [árkok betemetve]. Az Erdőalja utcától lefelé már nem volt gond.

Az utakon sehol autó, lehetett "száguldozni"

Amikor indultunk tegnap a Batthyány térről akkor 9 fok volt, míg a hazafelé úton a Fenyőgyöngyénél 4 fok. Fázni szerintem mindenki mégis csak a "DH" szakaszon fázott. Thermonadrág-póló-pulóver-széldzseki-füles baseball sapka-bukó. Én így öltöztem fel. Igaz felfelé leizzadtam ebben a cuccban

Nekem jó élmény volt. Legközelebb igyekszek vinni még egy embert!

Batthyány tér-HHH-Hévizi utca

Netto Time 1h29min27sec
Brutto Time 1h50min01sec
Dist: 20,81km
Avg Speed 13.9km/h

Avg HR 147
Max HR 184

1452kcal

Hosszú-hosszú idő után először elindultam újra tekerni a HHH felé.
A célom az volt, hogy a HHH tetejéről a János hegyi Erzsébet kilátóhoz áttekerjek az erdőségen keresztül.

Sikeresen 3/4 5kor indultam el, így cirka 1 óra múlva már szürkületben tekertem.. szóval a célomat nem értem el.

Elindultam a szokásos útvonalon. Látszik, hogy az utóbbi időben merre tekertem, milyen körülmények között, mert a sík szakaszon imádtam tekerni. Mivel a hegyeket nem mostanában döngettem - csak aszfalton mentem - meglepően jólesett az úttesten száguldozni. Óriási kocsisor kifelé a Kunigunda utcán, végig dugó volt a külső Bécsi útig. Aztán jött az emelkedő. Kényelmes tempóban indultam neki, de meglepő módón a lábaim vittek felfelé. Sokáig vissza sem váltottam: csak akkor, mikor a tüdőm nehezen bírta az emelkedőt. beálltam egy tempóra és tekertem felfelé. Gondoltam, hogy nem a legjobb időm lesz a mai. Le kellett szállnom a húzósabb szakaszon, de csak azért, mert szembe jött egy teherautó, s így is alig fért el mellettem. A kút után indultam felfelé a Virágosnyereghez. Régen jártam erre: még akkor, mikor elkezdték az árok ásást [vizvezetéket vagy áramot fognak lefektetni]. Az út meglehetősen sima lett egy idő után köszönhetően a sok nehézgépjráműnek, ami ott közlekedett. Tehát a vízmosásos rész megszűnt létezni. Ugyanakkor a sima döngölt talaj szinte megfogja a kerekeket, s tapad le a kerék. Egyre nehezebben bírtam tekerni.Tisztára mint győrújbaráti Maraton egyes szakaszain.

A hátam jobb oldalt, ahol szokott, elkezdett fájni. Jobban zavart egyidő után a hátfájás, mint a nehezen tekerhető terep. Aztán csak megérkeztem a tetőre. Mivel idő szűkében voltam, gonndoltam nem megyek fel a HHH tetejére, hanem a sétányon végig gurulva lecsurgok a fenyőgyöngyéig, majd onnan Szépvölgyi tetejéig. Ott bementem az erdőbe, a Vitorlázó reptér felé. Itt sok kis út ment szerteszét. Meglepően sok sétáló embert láttam. Gondoltam kicsit tekergekitt, aztán vissamászok a Szépvölgyire, majd onnan haza. Aztán találtam egy széles izgalmas erdei utat, azonindultam el hazafelé. Mindezt 1h3-1h5 perc tekerés után. Gondoltam lesz mégegyszer ennyia hazaút. Kiérkeztem egy aszfalt útra, ahol a 11es busz végállomása van. Innen csak lefeleé kellett gurulnom: végig le a hegyről.
Mikor a Bécsi útra rákanyarodtam már magamban nevettem. Hazaértem 20-22 perc alatt egy számomra ismeretlenhelyről. Onnan, ahova 63 percig tekertem.
A János hegyi kilátó közben már "lőtávolban volt".

Jövő héten újra megprobáljuk aka Magilla Gorilla.