Szeptember 9 HHH

Tegnap voltam egyet tekerni, újra a hegyen. Mit mondjak, az események összefoglalásaképpen: húzós lesz az a Győrújbarát középtáv.

Kezdődött ott, hogy magánéleti dolgok miatt nem aludtam sokat az éjjel, illetve későn feküdtem. Enni egészen este 7-ig egy darab túróstáskét ettem. Délután háromkor mikor még mindig egyedül voltam itthon, elindultam tekerni. A Virágosnyergi szakaszon, az Erdőalja kút felé haladva 180-as volt a pulzusom. Le kellett szállnom, mert szédültem. Megtöltöttem a kulacsom a kútnál, majd feltekertem a Virágosnyeregig. Az időről ne is beszéljek (21:05). Pihegtem egy darabig, majd elindultam a szintút felé, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve megfordultam, s a kék túristaúton indultam el. Gondoltam hónapok óta kiváncsi vagyok a nagyon emlegetett sárga színű útra, itt az alkalom, hogy megnézzem. Elmentem a Téglagyári emelkedő tetejéig, majd itt a zőldre ráfordultam, s ereszkedve rajta egy ideig, balra ráfordultam a sárgára. Nagyon tetszett az erdő ezen a szakaszon, s maga az út is. Egyedül tekertem gondok nélkül, miközben a tájat figyeltem. Úgy jó 1.5 km-t tehettem meg, amikor az amúgy is egysávos úton (jobbra meredek lejtő) megjelentek a sziklák. Korábban is le kellett szállnom párszor, hiszen nem a legjobban látogatott túristaút ez, s a vihar nyomai itt érződtek: fák keresztbe az úton, illetve 4-6 méteres faágak. Aztán jött a sziklás rész. A másodiknál álltam meg, s fordultam vissza.

Innen visszafelé végig a sárgán mentem a Virágosnyeregig. Izgalmas volt, mert amikor a zöld, majd kék utat kereszteztem, s haladtam tovább sárgán egyre inkább beszűkült az út, s rendesen belógtak az ágak, bokrok, növényzet az útra. Mindenesetre új terep és izgalmas tekerés volt.

Virágosnyeregnél ráfordultam a Károly sétányra, majd az első meredek lefelé balra leereszkedtem az Erdőalja út-Virágosnyergi foldes útra [ezen a lejtőn szokott Pinyó felfelé gyakorolni mostanában] . Innen még kellemes napsütésben tekertem hazáig.

Csak 20 km volt, s 13.9-es átlag, de tetszett, mert új-izgalmas helyeken jártam. Ajánlom a sárgát másoknak is.

szösszenetek

Nem nagyon írtam az utóbbi időben, mert a baleset miatt nagyon sokáig feküdnöm kellett, így aztán a biciklizés is elmaradt. Megcsináltattam a tavalyi bringámat a Gepidát új felnikkel, külsővel, lánccal. Egész jól működő kis gép lett belőle. Tervek szerint megmaradna télire bringázni,s akkor nem a Magellán menne tönkre. Ezzel meg mivel jóval nehezebb lehetne erősödni is.

Az augusztusi Teliholdra aztán elmentem végül. Furcsa volt a megszokott 44-32-22-es 11-32-es fogaskerék sor, s 24 fokozat helyett most 48-38-28-as és 14-28as fogaskerék sorral tekerni. Jó esetben le is váltott emelkedõn a legkisebbre, de inkább 38-as fogaskerékkel tekertem elől. Hat húzós.. így tényleg lehet erősödni. Mivel majdnem 1 hónapig ágyhoz voltam kötve és a bringa is nehezebb, nehezebb áttétellel, szenvedtem rendesen felfeléken. Jó sokan voltunk, cirka 40-en. Sikerült a munkahelyről Janit is elhívni, aki nagyon élvezte az egész tekerést. A TeliHoldas után aztán próbáltam feljárkálni a hegyre. Kétszer sikerült is feljutnom. A bringa bírta, s én is kezdtem megerősödni.
Közben jött a szabadság és a nyaralás: bicikli a sarokba rakva. Aztán történt valami, ami miatt elvesztettem a motivációmat a tekeréshez. Meg most is gondolkozok azon, hogy Győrújbarátra elmenjek-e. Keveset tekertem, s meg nincs kész a Magellán sem.

Ma ismét egy TeliHoldas túra keretében kerültem fel a HHH-ra. Lényegesen jobban ment a bringázás. Tetszett, hogy ismét 35-en voltunk, s hogy jólesett az erőlködés is. Mértem Fenyőgyöngyétől egy időfutamot sötétben: 14m43s lett. Ez cirka 2 perccel rosszabb, mint a legjobb eredményem. Fent söröztünk beszélgettünk, majd 15-en terepen jöttünk le egészen a Virágosnyeregig, s itt ketté vált a csapat. Hatan Óbuda felé vettük az irányt.

Megnézve az eddigi Teliholdas tekerések átlagát, a 2-3. legjobbat sikerült produkálnom. S a bringa is annyira együtt mozgott velem, hogy gondolkozok azon, hogy a Magellánt megcsináltassam-e.